Mostanában minden este besomfordál a házba egy idegen fehér macska. A cicák ösztönösen védik a saját vadászterületüket, ezért Betti és Ugri sem örül a hívatlan vendégnek.

 Ha Anya éppen észreveszi, igyekszik elzavarni a kóbor macskát. A szíve mélyén minden éhes állatot sajnál, de tudja, hogy a világ minden macskáján ő sem segíthet, ráadásul a család már két négylábúról is gondoskodik. A cicákban él a vadászösztön, ezért egy igazán ételre vágyó feltalálja magát és fog egy egeret.

Most azonban a család éppen a nappaliban kártyázott, ezért Apa, Anya és Lelle sem látták az idegent. Ugri viszont igen, mert szokásához híven az előtérben levő fotelben lustálkodott. A fehér macska kiszagolta, hol tartják az etetőtálakat és már indult is, hogy megtöltse a bendőjét. Ugri odaszaladt és rárivallt:
-El innen, ez az én birodalmam!

A fehér cica ijedten kuporodott össze az egyik szék alatt.

-Mondtam már, hogy tűnés -erősködött Ugri. A nyávogásra Betti is felfigyelt és a  nappali ablakpárkányáról a konyhába sietett.

Szegény vendég most már egyértelműen látta az erőfölényt és jobbnak látta éhesen, de békésen távozni.

Betti a szokásos reggeli mosakodását végezte, amikor felfedezett a bundájában egy apró vérszívót. A kullancs erősen kapaszkodott, és sok vérét kiszívta.

A cicagyerek hiába próbált megszabadulni a vérszívótól, nem tudta kiszedni magából. Lelle viszont észrevette, hogy a kedvence mutatni szeretne neki valamit.
-Mi történt, Betti? -kérdezte a kislány érdeklődve.
-Jaj! ez bizony egy kullancs! Nagyon csúnya betegségeket lehet kapni tőle! -mondta, majd szólt Anyának, aki szerencsére nem esett kétségbe, hanem hozott egy csipeszt. Betti ettől megijedt és megpróbált elfutni, de Lelle megfogta.
-Ne félj, Bettike! Segítünk rajtad -próbálta a cicáját megnyugtatni.
-Úgy tűnik, itt komolyabb manőverre lesz szükségünk -mondta Anya, és megkérte Apát, hogy hozzon egy nagy kendőt. Azzal takarták be a macska fejét, hogy ne lásson ki és ezért ne is féljen. A cicák ugyanis csak attól tartanak, amiről tudnak. Anya most már könnyen kiszedhette a rovart.
-Lelle! Nézd, hogyan kell csinálni! Nem szabad a kullancsot egyik irányba sem csavargatni, mert beleszakadhat a feje! Függőleges irányban kell egy határozott mozdulattal kihúzni! A rovart tilos összenyomni, mert a méreganyagát beleköpheti a macska vérébe! -oktatta Eszter a lányát.
A kaland szerencsés véget ért, már csak a kullancs helyét kellett egy alkoholos vattával fertőtleníteni.

Ha egy macska igazán akar valamit, azt el is éri. Legyen szó simogatásról, a házból való kiengedésről, vagy éppen egy adag ételről. Most éppen Apát nem hagyta nyugton egészen addig, míg meg nem kapta a vacsoráját.

 Apa mélyen aludt a kanapén, Betti pedig odament mellé és kitartóan nyávogott. Mivel ez percek alatt sem hozott eredményt, felugrott a mellkasára és néhányszor megnyalta az arcát.
-Betti! Mit szeretnél -kérdezte Apa álmosan, bár kedvesen. A cicalány tovább nyávogott és elindult a spejz felé, néhány lépésenként hátrafordulva, hogy ellenőrizze, Apa követi-e. A macskák képesek egyértelműen közölni, mit szeretnének. Ha a házból kívánnak kijutni, a bejárati ajtóra támaszkodnak, és addig vernyákolnak, míg el nem érik céljukat. Ha szeretgetésre vágynak, nyolcasokat írnak le az emberek lábai között, vagy fejüket gazdájuk bokájához dörzsölik, esetleg egyszerűen az ölükbe ugranak és dorombolnak. Mindezek mellett még azt is világosan jelzik, hogy csupán szomjasak, vagy pedig száraz, illetve nedves macskatápra vágynak: mindig a megfelelő etetőtálhoz sompolyognak. Betti ezúttal némi húst evett volna szívesen.

Apa kedvesen kiszolgálta a cicalányt, és egy jó nagy adag szószos táppal örvendeztette meg kedvencét.

Betti együtt született Mucival. A fekete cicát Anya testvére fogadta be, azóta nála is lakik. Piri viszont most külföldre ment nyaralni, ezért megkérte a nővérét, hogy két hétig vigyázzon a kedvencére.

Apa először aggódott, hogy a cicák nem fognak egymással kijönni, hiszen a születésük után hamar szétválasztott macskatestvérek általában nem emlékeznek egymásra.Mivel Betti érzi otthon magát, könnyen előfordulhat, hogy elkergeti a vendégcicákat. Most azonban nem így történt. Amint kiengedte Piri Mucikát a szállítódobozból, a macsek egyenesen Bettihez szaladt és a két cica összeölelkezett.
-Tudom ki vagy! A testvérem -mondta meghatódottan Betti.
-Igen! Én is itt éltem, amikor megszülettem, de aztán egy másik gazdihoz vittek.

Betti és Muci megbeszélték, hogy szerencsére mindkettejüknek jó dolga van otthon, majd vidáman játszottak egész nap. Este vacsora után összebújva aludtak el.

Betti fiatal cica, de olykor igencsak lusta. Ha éppen nincs kedve elmenni kalandozni, felugrik valamelyik gazdija ölébe és  kiköveteli a cirógatást.

Apa éppen telefonon beszélt egy ismerősével, amikor Betti hirtelen megjelent, és mint ahogy szokott, hangosan dorombolva leült a fotel karfájára, majd onnan a gazdi ölébe huppant.
-Cica, most nem alkalmas! -szólt Apa, a beszélgetőpartnere pedig azt hitte, hozzá beszél
-Akkor fejezzük be! De kikérem magamnak, hogy Cicának nevezzen -mondta az illető.
-Nem Önnek mondtam, elnézést kérek -szabadkozott Apa. -Van egy macskánk, amelyik állandóan azt követeli, hogy simogassam.
-Az más -enyhült meg a beszélgetőpartner. -Nekem is van egy macskám. Tudom, milyen ez.
-Tulajdonképpen örülök, hogy szeret minket, csak sajnos nem mindig érek rá foglalkozni vele.
-Most, hogy ül a fotelben, nyugodtan megvakargathatja a hasát! Attól mi még tudjuk folytatni a tárgyalást -szögezte le  az ismerős.

Betti gyakran okoz hasonló helyzeteket. Nem csak kiköveteli a szeretetet, maga is szeret. Dörgölőzik, bújik, puszit ad.

Bettit mindig is lenyűgözte az égen világító Hold. Úgy hitte, valami titokzatos erő lakozik benne, ezért -főleg telihold idején- az egész éjszakát a szabad ég alatt töltötte.

 Bettiék utcájában a múlt éjjel egy egész bandányi cica összesereglett.
-Jó, hogy nem vagyok egyedül! Ha együtt vagyunk, talán jobban hat a Hold! -mondta Betti Fehérkének és Foltinak.
-Én félek tőle -mondta ártatlanul Fehérke. -Ki tudja szívni az erőnket!
-Dehogy! Éppen ellenkezőleg! Feltölt minket -mondta erre Folti. Ehhez Betti is mindenképpen hozzá akart szólni.
-Szerintem a Hold egy varázsgömb! Ha három macska körbeáll és elmond egy varázsigét, akkor teljesül egy közös kívánságuk! -Fejtette ki Betti cica. Igen ám, de képtelenek voltak megegyezni, mit is kívánjanak. Fehérke azt szerette volna kérni, hogy soha ne fogyjon el a teje. Folti inkább arra vágyott, hogy a Föld minden egere rettegje a nevét. Betti bölcsebbnek mutatkozott:
-Kérjük inkább azt, hogy legyünk erősebbek minden gonosz macskánál!
A cicák hosszasan vitatkoztak. A beszélgetésüket meghallotta egy denevér.
-Ostobák vagytok! Még hogy varázserővel bíró csodagömb! A Hold egy egyszerű világító égitest -gúnyolódott és kinevette a társaságot.

Félnek-e a macskák a lobogó lángoktól? De még mennyire! Ez bizony Bettire is igaz, viszont benne a kíváncsiság legalább annyira erős, mint az óvatosság.

 Apa már alig várta, hogy eljöjjön a nyár, amikor végre lehet kint a kertben főzni. A legszívesebben babgulyást vagy csirkepörköltet készít a bográcsban. A füstölt szalonna illata olyankor az egész környéket betölti és odavonzza a közelben élő macskákat. Célszerű figyelni! Egy pillanatra sem szabad a tűzhely melletti kisasztalon hagyni az alapanyagot.

Apa felvágott egy kevés fát, majd megkérte Anyát és Lellét, hozzanak rőzsét a közeli erdőből gyújtósnak. Miután felaprította a húst a zöldségekkel, a homlokához csapott:
-Már megint bent felejtettem a sót és a vizes kancsót.
Visszament értük a házba. Ugri és Betti pedig kihasználta az alkalmat és megszaglászta az előkészített marhalábszárat. Persze a szomszéd cicák is érdeklődtek az illat forrása felől. Még szerencse, hogy éppen akkor értek haza a lányok.
-Sicc! -kiáltott rájuk Anya. A négylábúak elszaladtak, Apa pedig elkészítette a tüzet. Ezután felrakta a bográcsot az állványra, majd  kisütötte a szalonna zsírját. Rádobta a hagymát és megszórta köménymaggal. Miután üvegesre pirult, a fehéredésig párolta rajta a marhahúst. Megborsozta és felöntötte vízzel. Hamarosan hozzáadta a fejtett babot. Amikor már minden megpuhult, a levesbe tett még némi zellert, répát és petrezselymet. Fél órával később az edényt levette a tűzről és vacsorázni hívta a családot. Betti mindezt a távolból nézte végig.
-Megnézem magamnak, honnan jött ez a finom illat -gondolta a cicalány. A tűzhöz egészen közel merészkedett és felkiáltott:

-Ez nagyon forró!

Ugri figyelmeztette:

-Mondtam neked, hogy a tűz nem a macskák barátja! Máskor hallgass rám!

-Most már késő! Megperzseltem a farkamat -nyávogott Bettike fájdalmában. Ezt Apa is észrevette, ezért bekente a sérült testrészt hűsítő krémmel. Szerencsére nem lett nagyobb baj, és a cica másnapra meggyógyult.

Lelle és Anya a gardróbban játszott, amikor beszaladt hozzájuk Bettike. A kislány Eszter ölébe hajtotta a fejét, majd felugrott a hátára a cica. Így ölelkeztek ők hármasban, és, hogy Apa is lássa, mennyire szeretik egymást, behívták a szobába.

-Apa! Azonnal gyere ide! -kiabált Anya. Karcsi persze kíváncsi volt, mit szeretnének a többiek mutatni, ezért sietve átment.
-Gyorsan mondjátok, mert dolgozom -mondta.
-Nézd meg, mit csinálunk - szólt lelkesen Lelle.
-Összeölelkeztetek! Nagyon helyes - dicsére meg Apa a család hölgy tagjait. -De hol van Ugrika?
-Biztos elment egerészni - tippelt Lelle. -Kár, hogy nincs itt, majd legközelebb őt is bevesszük.
Anya és Lelle felálltak, majd kitalálták a macskasózsák nevű játékot. Lelle jó mélyen lehajolt, mint ha valóban egy 50 kilós terhet venne a hátára, és átvitte rajta Bettit a szoba túlsó végére. Aztán Anya is megpróbálta ugyanezt, de a cica leugrott és Ugri után szaladt a kertbe.
-Szia, Betti! Képzeld, megfogtam a padláson egy egeret! Biztos örülni fognak neki a gazdáink -kiabált le Ugri a tetőről, de hogy kinyitotta a száját, a kisegér kipottyant és megmenekült.

Betti elfoglalta a nagy fehér fotelt a konyhában. Ugri úgy gondolja, hogy az az ő helye, ezért alaposan leoltja a foltos cicalányt és kikergeti a házból.

 Betti előre menekült, Ugri pedig dühödten szaladt utána. Aztán Betti leült a mogyorófák mellett. Ugri nem ment hozzá közel, de tisztes távolból szemmel tartotta és fújt rá.
-Tanuld meg, hogy a fehér fotel az én helyem!
-De Ugri! Ez igazságtalan!
-Keress magadnak egy másikat!
-A gazdik mindenhonnan elküldenek, csak ott hagynak békén! Igazán megosztozhatnánk rajta, mert elég nagy ahhoz, hogy mindketten kényelmesen elférjünk -próbálta Betti meggyőzni Ugrikát. Az öreg macskák azonban makacs lények. Amit megszoktak, azon nem szívesen változtatnak.
-Elég gyakran megengedem neked, hogy ott aludj. De amikor én szeretnék odaülni, el kell onnan menned -jelentette ki Ugri ellentmondást nem tűrő hangon. Bettinek ez rosszulesett.
- Tudod, Ugri, amikor te beteg voltál, én ápoltalak. Ételt is hordtam neked. Azt hittem, barátok vagyunk. A Macskamaffia ellen téged is védelek, mert tőled is többször elvették már a kolbászt -magyarázta Bettike, és sírva fakadt. Ugri szíve erre meglágyult.
-Jó, nem bánom. Próbáljuk ki, tudunk-e együtt aludni -mondta. A cicák ezután délután békésen szunyókáltak együtt.

Betti cica állandóan megtalálja azokat a helyeket, melyekre nem lenne szabad felugrania. Őt persze a tiltó szabályok a legkevésbé sem érdeklik. Makacs egy állat, az biztos! Most éppen Apa nyomtatóját szemelte ki magának.

A család egész napra elment otthonról, de nyitva felejtette a nappali ajtaját. Betti és Ugri kifejezetten szereti az ilyen napokat, mert zavartalanul garázdálkodhatnak a házban. Felmásznak a kanapéra, a konyhakredencre, a gáztűzhelyre, beleisznak az asztalon felejtett pohárba, és kikaparják a padlószőnyeget. Betti most azonban egy különleges újdonságra vágyott, és miközben a lehetőségeket kereste, felfedezte, hogy Apa levett egy takarót egy fekete dobozról, amit máksor mindig védelmez a portól. A cica persze nem tudta, hogy egy drága nyomtató az, és bátran felugrott rá. Alaposan szemügyre vette a berendezést. A villogó zöld ledeket, a kapcsológombokat, és a hátul levő, papíradagoló görgetőket is.
-Milyen jó kis kerek gumi -gondolta, és megpróbált vele játszani. A görgő nem mozdult, de ezért Betti azt hitte, hogy beszorult.
-Ki kell szednem! A gazdik is biztosan megdicsérnek majd -remélte. Kieresztette tehát a karmait és kikaparta a helyéről. A gumigörgőt ezután bevitte a szoba közepére, és estig boldogan gurítgatta a padlón. A család este hazaért.
-Anya! Amíg elkészíted a vacsorát, én kinyomtatok egy fontos iratot. Holnap be kell vinned a munkahelyedre -mondta Apa. Bekapcsolta a számítógépet, megnyitotta a szövegszerkesztőt. és elindította a nyomtatást. A gép berregett, de a papír beakadt és összegyűrődött. Apa megnézte, mi történt.
-Betti tönkretette a nyomtatót! Most vihetjük a szerelőhöz! Úgy tűnik, Cicusnak még várnia kell egy-két hónapot az új macskaszőnyegére!