Bettit mindig is lenyűgözte az égen világító Hold. Úgy hitte, valami titokzatos erő lakozik benne, ezért -főleg telihold idején- az egész éjszakát a szabad ég alatt töltötte.

 Bettiék utcájában a múlt éjjel egy egész bandányi cica összesereglett.
-Jó, hogy nem vagyok egyedül! Ha együtt vagyunk, talán jobban hat a Hold! -mondta Betti Fehérkének és Foltinak.
-Én félek tőle -mondta ártatlanul Fehérke. -Ki tudja szívni az erőnket!
-Dehogy! Éppen ellenkezőleg! Feltölt minket -mondta erre Folti. Ehhez Betti is mindenképpen hozzá akart szólni.
-Szerintem a Hold egy varázsgömb! Ha három macska körbeáll és elmond egy varázsigét, akkor teljesül egy közös kívánságuk! -Fejtette ki Betti cica. Igen ám, de képtelenek voltak megegyezni, mit is kívánjanak. Fehérke azt szerette volna kérni, hogy soha ne fogyjon el a teje. Folti inkább arra vágyott, hogy a Föld minden egere rettegje a nevét. Betti bölcsebbnek mutatkozott:
-Kérjük inkább azt, hogy legyünk erősebbek minden gonosz macskánál!
A cicák hosszasan vitatkoztak. A beszélgetésüket meghallotta egy denevér.
-Ostobák vagytok! Még hogy varázserővel bíró csodagömb! A Hold egy egyszerű világító égitest -gúnyolódott és kinevette a társaságot.