Anya petrezselymet ültetett az ablakba, de Betti nem tudta, mi az. Lássuk, hogyan fogadta a macskagyerek, hogy hogy egy cserép elfoglalta a helyét!

Anya virágföldet tett egy cserépbe, majd szórt bele néhány magot. Lelle megkérdezte, miért.
-Kislányom! Elkezdődött az ősz, mindjárt itt a tél. A kertben már nem szedhetünk friss petrezselymet, pedig az finom a levesbe! Most elültettem, és néhány hét múlva kibújik. Beviszem a nappaliba, ahol kellemes meleg lesz és kiteszem az ablakba a fényre – magyarázta anya. Lelle érdeklődve követte Anyát.
-Itt biztosan jól érzi majd magát! -állapította meg a kislány, és leült a szőnyegre játszani. Igen ám, de abban a pillanatban megjelent a szobában Betti cica, és mint tudjuk, a macskák kíváncsi állatok. Félénken felugrott az ablakpárkányra, és először tisztes távolból vette szemügyre a cserepet. Gyanakodóan elkezdett szaglászni, de semmi különöset nem tapasztalt.

- Nem ér! Már amúgy is alig fértem el a párkányom, mert tele volt növénnyel. Az emberek furcsa lények! Még az én gazdáim is – gondolta a macskalány, és néhány lépéssel közelebb ment a petrezselyemhez.

-Ez csak üres föld – állapította meg, de aztán észrevette, hogy az alátét tele van vízzel. Anya ugyanis jó alaposan meglocsolta a miniültetvényt, nehogy kiszáradjon.
-Úgyis szomjas vagyok! - lelkesedett fel Bettike, és az utolsó cseppig fellefetyelte a folyadékot.
-Betti, ne! - szólt rá Anya határozottan, de kedvesen, mire Lelle felpattant és hozott a konyhából egy pohár vizet.

-Ne bántsd, Anya! Csak inni szeretett volna – vette védelmébe a kedvencét, és gyorsan pótolta a hiányzó nedűt.

Ahogy a gazdám kilép a szobából, megszűnik létezni

Hónapok óta üldözi Bettit és Ugrit egy fehér macska. Az egyik szomszéd házban született, de az eredeti gazdái nem foglalkoztak vele és kiverték. Szegény állat menedéket keresett. Végül Betti cica családja segített rajta.

Betti és Ugri gazdái régóta gondolkodtak, hogyan segíthetnének a fehér macskán.
-Karcsi! Ez így nem jó! Szegény mindennap többször beoson hozzánk! Ételt keres, és közben megeszi Betti és Ugri eledelét! Közben ráadásul kergeti is őket -mondta Eszter.

-Bizony. Megpróbáltam elzavarni, de mindig visszajön - válaszolta a családfő.

Szegény fehérke bizonyára csak menedéket keresett és szerető családot. Arra vágyott, hogy ételt és simogatást kapjon mindennap az emberektől, a macskák pedig ne morogjanak rá.

-Menj innen! Ez a mi otthonunk -nyávogott Betti és Ugri minden alkalommal, amikor megjelent a kertben vagy belopódzott a házba. Ő viszont bátrabb volt annál, hogy megfutamodjon, ezért inkább felvette velük a harcot. Jó hangosan morogtak egymásra, végül pedig általában a jövevény üldözte ki az otthon levő macskákat.

Apa aztán megtalálta a megoldást. A Facebookon meghirdette, hogy egy fehér cica gazdira vágyik. Két nappal később jött is egy jelentkező, aki aztán befogadta. Persze a cicát nem volt egyszerű megfogni. Meg kellett várni, hogy ismét bemenjen a ház egyik szobájába, ahol aztán nagy nehezen sikerül betenni egy állathordó táskába.

Augusztus 6. különleges nap a család életében. Ilyenkor Lelle, Apa és Anya is vidám, hiszen arra emlékeznek, hogy ezen a napon lépett be az életükbe egy picinyke szőrmók.

Lelle már kora reggel talpon volt, és alig várta, hogy a szülei is felébredjenek.

-Ugye tudjátok, milyen nap van? -Kérdezte, ahogy Apa és Anya kitette a lábát a hálószobából.

-Hogyne tudnánk! Ma van Betti születésnapja! Ezt meg kell ünnepelnünk -mondta Anya.

-Azt hiszem, ma a macskák valami különlegeset kapnak ebédre. Csirketortát készítek nekik! De nem ám maradék húsból! A legjavából - tette hozzá Apa, és kivette a mélyhűtőből a csirkemellet. Miután a hús kiolvadt, ledarálta és egy műanyag tálba tette és jó erősen lelapította, hogy átvegye az edény alakját.

-Most kitesszük egy tálcára, és beborítjuk macskamentával, hogy szép legyen! - magyarázta Apa, és úgy is tett, ahogy ígérte. Ebben a pillanatban beszaladt az ünnepelt és kedves barátnője, Ugri.

-Boldog születésnapot, Bettike -mondta a család, és ünnepélyesen átadták az ebédet a cicáknak. Így ünnepelték, hogy Bettike időközben szép nagy, egészséges macsekká nőtt. Miközben Betti és Ugri jóízűen lakmározott, Lelle megkérte Apát, mesélje el, hogyan is került hozzájuk a kedvenc állata.

-Már ezerszer elmondtam, de nem bánom! Éppen a munkából értem haza, amikor megláttam, hogy egy kóbor macska négy kölyökkel fekszik a hintaágyon. Te nem voltál itthon, mert a nagymamáddal nyaraltál. Másnap délután értél haza, és már a kapuban megmutattam Bettikét.

-Igen! Aranyos volt! Igaz, én először azt hittem, hogy egy hörcsögöt tartasz a kezedben, mert annyira picike volt -mosolygott a kislány.

 Alig telt el néhány perc, és a csirketorta az utolsó falatig a macskák gyomrába került Betti elégedetten megnyalta a száját és megkezdte a szokásos délutáni pihenőjét.

Betti cica felhívása!

Kedves cicabarátok!
Arra kérlek benneteket, segítsetek jó gazdit találni egy ismerősömnek!
Kérem, osszák meg ezt a felhívást, hogy minél több emberhez eljusson!

Én egy fóti család befogadott macskája vagyok. Anyám a teraszon levő hintaágyon adott életet nekem és három testvéremnek egy nyári napon, amikor a család éppen nem tartózkodott otthon. Amikor megláttak minket, úgy döntöttek, hogy amíg a testvéreimmel leválaszthatóvá válunk, befogadnak bennünket. Aztán egy testvérem elpusztult, kettőt örökbe adtak, engem pedig megtartottak. Azóta velük, és egy régebben hozzájuk került macskával élek.
Mostanában bejár hozzánk egy fehér macska. A gazdáim egyszer-kétszer megsajnálták és adtak neki enni, de befogadni nem tudják. A gazdája az egyik szomszéd, aki nem tud és nem is szeretne vele foglalkozni, de azt segítségnek venné, ha valaki elvinné magával.

A fehér macska szerintem ki szeretne innen fúrni bennünket! Engem és Ugrit is állandóan kergeti. A múltkor a házból zavart ki minket. A saját házunkból!
Értem, hogy menedéket keres. Otthonra és szeretetre vágyik! Nem haragszom rá, ezért úgy döntöttem, megpróbálok neki segíteni.
A cica emberekkel kedves, bár egy kicsit még félénk. Az viszont egészen biztos, hogy a leendő gazdija rengeteg kedvességet fog kapni tőle.

Érdeklődni a Betti cica kalandjai Facebook-oldal szerkesztőjénél lehet!

https://www.facebook.com/BettiCica01/

Betti békésen lustálkodott az ablakpárkányon, amikor Ugri is felugrott. Betti nem örült a hirtelen érkezett társaságnak, ezért a cicák vitába keveredtek.

 -Enyém a párkány! Csak az enyém -gondolta lelkesen Betti cica, miközben a nappali ablakában süttette a hasát. A macskák szeretnek lustálkodni, és a legkevésbé sem örülnek, ha olyankor megzavarja őket valaki. Akkor sem, ha kedvenc gazdájuk lépő oda hozzájuk, hogy megsimogassa őket, és akkor sem, ha egyik fajtársuk dönt úgy, hogy csatlakozik megtisztelő társaságukhoz. Ugri most éppen nem vette észre, hogy a párkányt már Betti elfoglalta, ezért egy rövid kerti csavargásból visszatérve ő is felugrott.

-Ugri! Azonnal menj innen! Egyedül akarok maradni! -mondta Betti.

-Nem a tiéd a ház! Ezt5 vedd tudomásul -válaszolta Ugri, akinek rosszul esett Betti viselkedése.

-Én voltam itt az előbb -erősködött tovább Betti.

-De ketten is elférünk itt! Olyan jól idesüt a nap...

A cicák még vitatkoztak volna egy darabig, de hirtelen meglátták, hogy a kapun már megint bejött az a fehér macska, amelyik rendszeresen megdézsmálja Ugri és Betti ételét.

-Ugri! Fogjunk inkább össze! Már megint itt van az idegen, és ha nem kergetjük el, ma is éhes gyomorral kell lefeküdnünk! -mondta Betti. A két cica ezért ideiglenesen békét kötött és elkergették a betolakodót.

Betti cica ismét hú volt önmagához. Hogy gazdáit megörvendeztesse, ezúttal egy cserebogarat kapott el a kertben és rögtön be is vitte a házba...

Betti büszkén tartotta a szájában a zsákmányát, és huncutan figyelte Lelle reakcióját. A kislány megijedt és szüleiért kiáltott.
-Apa, Anya! Betti behozott egy bogarat a házba! A szülők gyorsan a konyhába siettek, ahol a cicagyerek már vígan játszott az ízeltlábúval. Lábaival dobálta és rugdosta, ha szökni próbált újra elkapta. A bogár egy darabig még bírta a megpróbáltatásokat, végül kimúlt.
-Ne félj, Lelle! Ez csak egy cserebogár. Nem bánt ez senkit, de ha jól látom, már nem is mozog -szólt Apa. Anya a kamrába ment, hogy hozza a partvist és a lapátot, de mire visszaért, Betti felkapta a rovart és kivitte a fűre.