Betti ismét átszökik a szomszéd kertbe. Isti, a gonosz vénember ezt zokon veszi, és csúnyán elkergeti a megszeppent cicát.

Istit a környéken mindenki arról ismeri, hogy állandóan bömbölteti a rádióját a kerti asztalán. A szomszédok kénytelenek zenét hallgatni, ha akarnak, ha nem. Betti is régóta szeretné megnézni a hangszórót, ezért -miközben Isti bent tartózkodik a házában- átugrik a kerítésen és odaszalad a rádióhoz. Egy ideig méregeti, és szaglássza.
-Ó! Ez a valami csiklandozza az orromat -gondolta Bettike, és mivel a macskák is szoktak nevetni, ő is elmosolyodott. Ezt a játékot annyira élvezte, hogy Ugrit is megpróbálta áthívni. A másik cica viszont csak a kerítésig ment el és figyelmeztette Bettit:

-Vigyázz! Tudod, hogy az ott lakó ember bolond és mindig bánt bennünket! Gyere inkább vissza - mondta Ugri. A nyávogásra Isti is felfigyelt, ezért dühösen kiviharzott a kertjébe.

-Nem mész innen, te dög?! -ordított, és egy követ hajított Bettihez. Szegény cica kénytelen volt elmenekülni. Lelle hallotta Isti ijesztően dörmögő hangját, és rögtön tudta, hogy az öregember Bettit bántalmazza. Hogy kedvencét megvédje, odasietett a kerítéshez.
-Ne tessék kínozni az állatokat! Ez csúnya dolog -próbálta jobb belátásra bírni Istit, akinek viszont sajnos kőből volt a szíve.

-Meg ne lássak még egy macskát a kertemben! -üvöltötte Isti. Betti eközben felugrott Lelle karjára, a kislány pedig így vigasztalta a cicáját:
-Ne félj, Bettike! A legtöbb ember kedves és jóságos! Csak velük barátkozz!

Lelle hullámkartonból készített egy óriásnyuszit. Azt tervezte, hogy majd együtt játszanak vele Bettivel, a cica viszont alig látta meg, ijedten elmenekült.

 -Betti! Nem kell félni tőle! Ő az új barátunk -kiáltott Lelle a cicája után, de Betti mintha meg se hallotta volna, felmászott az almafa tetejére.
-Itt biztonságban vagyok -gondolta. Elterült egy vadtag ágon, és onnan figyelte, mi történik a kertben.
Lelle fogta a nyuszit, megkérte Apát, hogy a telefonján lejátsszon egy egy jó számot, majd megtáncoltatta újdonsült pajtását.
-Egy, kettő, három, négy -számolta a lépéseket, aztán a nyuszit meg is forgatta. Időközben elkészült az ebéd, ezért Anya megkérte Lellét, hogy menjen be a házba kezet mosni. A kislány lefektette a nyuszit a terasz elé. Betti már rájött, hogy a kartonfigura valóban nem jelent rá veszélyt, ezért egészen közel merészkedett hozzá. Leült hozzá, udvariasan bemutatkozott neki, majd beszélgetést kezdeményezett vele.
-Én itt születtem a teraszon. Mindig is ez volt az otthonom -mondta Betti, de a nyuszi nem válaszolt.
-Nem szeretnél játszani? -kérdezte Betti cica, de papírnyuszi továbbra is szótlan maradt. Ekkor hozta ki Lelle a tányérokat, hogy megterítsen a teraszon. Jót nevetett a cicáján és kihívta a szüleit.
-Látod, kislányom! Milyen sok örömet okoznak nekünk a ,macskáink -jegyezte meg Apa, majd leült a család az asztalhoz. Miközben ebédeltek, Betti még egy darabig nyávogott a nyuszihoz, aztán feladta a próbálkozást.

Elszabadultak az indulatok a Macskamaffia és Betti serege között. A két tábor összemérte erejét, és az ütközetből ezúttal a süni is kivette a részét a jó oldalon.

-Ma megmutatjuk Bettinek és a kis barátocskáinak, hogy velünk senki sem ellenkezhet! -szólt Csoki a csatlósainak a reggeli után, majd a banditák útra keltek. Szerencsére Betti cica galambja időben észre vette, kik közelednek Betti házához, ezért még tudott szólni a csapattagoknak. A pajtások az utcán várták meg a bűnözőket. Éppen arra sétált a süni, és megkérdezte, mit csinálnak.
-Vigyázz! Most közeledik a Macskamaffia -figyelmeztette Bors.
-De hiszen akkor szükségetek van rám -mondta a süni, és Betti mellé állva maga is megvárta a gonosztevőket
-Adjátok meg magatokat! -kiabált Csoki.
-Nem félünk tőletek! A mi erőnk a szívünkből és a barátságunkból ered! -válaszolt Betti. Csoki gúnyosan kinevette a csapatot, majd felszólította a Macskamaffiát, hogy támadjál meg Bettiéket. Süni ezt nem hagyta. Összegömbölyödve a banditák elé bukfencezett, így jól összeszurkálta a gonoszokat. A cicáknak így most meg sem kellett mozdulniuk, mégis megnyerték a csatát. Csoki és társai pedig bicegve elmenekültek.

Lelle kapott egy nagy adag gyümölcsöt ajándékba, mert a nagyszülei tudták, hogy a ribizkelekvár a kedvence. Anya és Apa gondosan tálcára helyezték a teraszon, hogy később megtisztítsák. A pirosló bogyókat persze Betti is észrevette.

-Micsoda szép piros bogyók! -Gondolta Bettike, és miután látta, hogy Lelle megkóstolt egyet, úgy döntött, neki is ki kell próbálnia. Felugrott az asztalra, majd a mellső lábaival beletúrt a halomba és kiválasztott egy szép nagy fürtöt. A macskákról sokan azt képzelik, hogy kizárólag húst esznek, de ez nem igaz. Szívesen megrágcsálják a füvet, a mentát és olykor a virágokat is. Ez a kaland azonban nem úgy alakult, ahogy Betti szerette volna.

-Juj, ez savanyú -nyávogott a cicalány csalódottan. Mindezt Lelle is végignézte.
-Betti! A ribizli az enyém! Anya és Apa lekvárt főz majd nekem jó sok nyírfacukorral! Előtte viszont beteszik a gyümölcscentrifugába, mert a ribizlimag elrontaná! A te hasadnak sem fog jót tenni -sajnálkozott előre. És csakugyan. Bettinek a kis kalandja után egész nap fájt a gyomra. Ebből talán megtanulta, hogy nem szabad beleenni abba, amivel nem kínálják meg.

Ugri belöki a konyhaablakot és leveri a párkányon álló vázát. Nem elég, hogy kiömlik a víz és eláztatja a pulton tartott cukrot, a váza is eltörik. Anya bosszankodik.

Ugri szívesen ül a konyhaablakban. Onnan jól belát a házba, és könnyedén megfigyelheti, mi történik bent. Most éppen megtudta, hogy Betti enni kapott, ezért úgy határozott, hogy neki is azonnal a tálhoz kell járulnia. Arra viszont lusta volt, hogy a párkányról a kertbe ugorjon és az ajtón menjen be a lakásba, inkább a résnyire nyitott ablakot belökve kívánt a konyhapultra, onnan pedig a padlóra ugrani. Azzal viszont nem törődött, hogy ezzel felborítja az ablakban tartott üvegvázát. A váza eltört, ezért az összes víz kiömlött.

-Ugri! Tönkretetted a cukrot és a kenyeret! Most dobhatjuk ki mindkettőt, az egyik barátunktól ajándékba kapott vázáról nem is beszélve -mondta Anya dühösen.

Betti meglátta, hogy a pultról csurog a víz a földre.
-Máskor jobban vigyázz! -figyelmeztette Ugrit.

A tanító néni ma egyáltalán nem volt kedves a cicagyerekekkel, ugyanis tudni szerette volna, miért nem ment be senki tegnap az iskolába. Még Betti magyarázata sem hatotta meg!

 -Milyen mentséget tudtok felhozni a tegnapi napra? -kérdezte dühösen a tanító néni.

- Muszáj volt harcolnunk a Macskamaffia ellen! -válaszolt Betti.
-Az nem a ti feladatotok, gyerekek! Nektek tanulnotok kell! Most mindenki intőt kap!
-Ez nem igazság! Elvégezzük a felnőttek munkáját a felnőttek helyett és büntetést kapunk? Jutalmat érdemelnénk -állt ki a többiek mellett Betti, de a tanító egyáltalán nem volt vevő erre:
-Előbb a kötelesség, aztán a játék!
-Jutalmat, jutalmat -skandálták a cicagyerekek.
-Szó sem lehet semmiféle jutalomról! Most mindenki felelni fog abból, amit tegnap tanítottam volna nektek! -közölte a tanító néni. Az első kérdést Bettinek tette fel:
-Mit kell tenni, ha egy idegen ember szeretne megsimogatni benneteket?
-Szépen lassan odamegyünk hozzá, és meggyőződünk róla, hogy jó ember-e. Ezt látni lehet a szemén. Ha szépen csillog, nem lesz baj!
-Szerencséd van Betti, úgy látom, te legalább tudod a tananyagot -enyhült meg a tanító néni, majd Borshoz fordult:
-Hogyan járjunk a gazdáink kedvében?
-Fogjunk meg minél több egeret a kertjükben -válaszolta a fekete cica.
A tanító néni látta, hogy a gyerekek okosak.
-Most megússzátok csak az intővel. Egyest senki sem kap! Máskor azonban ne az iskolaidőben játszatok háborúsdit! -intette a tanítványait a pedagógus.

Bors kora reggel elment Bettihez, hogy együtt menjenek az iskolába. A cicabarátnők el is indultak, de útközben találkoztak a dühös Csokival és Herceggel.

-A Macskamaffiából senki sem léphet ki -üvöltötte Csoki Borsnak és megfenyegette, komoly következményei lesznek annak, ha továbbra is Bettit védi.
-Nem engedem, hogy bántsd a barátomat -szólt bátran Betti, mert emlékezett rá, hogy legutóbb álmában kapott egy varázsbogyót a macskatündértől. Csoki mérgesen megindult Betti felé, hogy megpofozza, Betti viszont egy ügyes rúgással leterítette őt. Azt persze nem tudta, hogy a bogyó csak egyetlen ütésre tesz képessé, így a Csoki védelmére kelő Herceget már nem tudta ártalmatlanná tenni. Bettit a bűnözőmacska csúnyán elgáncsolta, majd a hátára vette a sérült főnökét és hazavitte őt.
-Ennek már véget kell vetnünk -mondta a fájdalomtól nyöszörgő Betti Borsnak, aki nagyon szégyellte magát, hogy nem tudott segíteni a barátján. Betti viszont megvigasztalta.
-Ne félj, Bors! Tudom, hogy a szíved erős és a helyén van! Ki kell dolgoznunk a haditervet.

Betti ezután megkérte a galambot, hogy azonnal hívja össze a Macskamaffia elleni harcban részt vállaló cicákat. Kisvártatva egy seregnyi macska érkezett Bettiék kertjébe. Még szerencse, hogy a gazdák nem voltak otthon, mert alighanem elkergették volna a látogatókat.
-Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy nem félünk a banditáktól! -mondta Betti a lelkes sokadalomnak.

-Hirdessük meg az engedetlenségi mozgalmat! Senkii ne adja át a kolbászát Csokinak és Hercegnek! -biztatta Betti az egybegyűlteket.

-Minél többen csatlakoznak hozzánk, annál inkább belátja Csoki, hogy nincs itt maradása -tette hozzá Bors.
A találkozó után a cicák hazamentek, a tanító néni pedig nem értette, miért nem ment el egyik macska sem az iskolába.

Anya, Apa és Lelle leült, hogy együtt költsék el a fejedelmi vacsorát. A Rántott csirkemell mellé egy kis burgonyapüré, sonka és saláta került az asztalra. Betti persze azonnal megjelent, és kisvártatva Ugri is követte.

 -Betti! Ez az enyém -mondta Anya, amikor feltűnt neki, hogy a macska az ő ételére vágyik.
-Miáú -hangzott a válasz, és Betti Anya bokájához dörzsölte a fejét.
-Na jó, tudod, hogy neked nem tudok nemet mondani -mosolygott Anya, és megkínálta a házi kedvencet egy falat sonkával.
-Tőlem is kapsz, Bettike! -Szólt Lelle. Leszedte a panírt a csirkéről, és a csupasz húsból odanyújtott egy darabot. Ezután Ugri sem szeretett volna kimaradni a buliból, ezért felugrott az asztalra, majd beleszagolt Anya tányérjába.
-Menj le innen! -fegyelmezte határozottan Apa, de hiába. Addig nem tágított, amíg nem kapott ő is egy kevés finomságot.

Ugri megitta az összes vizet, ezért Bettinek már egy csepp sem jutott. Szomjasan szaladt az itatótálhoz és szomorúan megállapította, hogy az bizony csontszáraz.

-Ugri! Miért nem hagytál nekem inni?
-Szomjas voltam! Sajnálom. Majd délután haza jönnek a gazdák és adnak friss vizet.

Ugri azonban tévedett. Nem tudta, hogy a család három napra elutazott otthonról. Betti hiába várta a hűsítő italt. Teltek a percek, az órák és szegény tarka cica egyre jobban szenvedett a szomjúságtól. Hiába keresett egy nyitott ablakot, hogy kimehessen a kertbe, hátha ott akad egy pocsolya, Anya az összes nyílászárót becsukta. A cicák kénytelenek voltak bent kivárni, amíg a család hazaér a nyaralásról.