Lelle kapott egy nagy adag gyümölcsöt ajándékba, mert a nagyszülei tudták, hogy a ribizkelekvár a kedvence. Anya és Apa gondosan tálcára helyezték a teraszon, hogy később megtisztítsák. A pirosló bogyókat persze Betti is észrevette.

-Micsoda szép piros bogyók! -Gondolta Bettike, és miután látta, hogy Lelle megkóstolt egyet, úgy döntött, neki is ki kell próbálnia. Felugrott az asztalra, majd a mellső lábaival beletúrt a halomba és kiválasztott egy szép nagy fürtöt. A macskákról sokan azt képzelik, hogy kizárólag húst esznek, de ez nem igaz. Szívesen megrágcsálják a füvet, a mentát és olykor a virágokat is. Ez a kaland azonban nem úgy alakult, ahogy Betti szerette volna.

-Juj, ez savanyú -nyávogott a cicalány csalódottan. Mindezt Lelle is végignézte.
-Betti! A ribizli az enyém! Anya és Apa lekvárt főz majd nekem jó sok nyírfacukorral! Előtte viszont beteszik a gyümölcscentrifugába, mert a ribizlimag elrontaná! A te hasadnak sem fog jót tenni -sajnálkozott előre. És csakugyan. Bettinek a kis kalandja után egész nap fájt a gyomra. Ebből talán megtanulta, hogy nem szabad beleenni abba, amivel nem kínálják meg.