A tanító néni ma egyáltalán nem volt kedves a cicagyerekekkel, ugyanis tudni szerette volna, miért nem ment be senki tegnap az iskolába. Még Betti magyarázata sem hatotta meg!

 -Milyen mentséget tudtok felhozni a tegnapi napra? -kérdezte dühösen a tanító néni.

- Muszáj volt harcolnunk a Macskamaffia ellen! -válaszolt Betti.
-Az nem a ti feladatotok, gyerekek! Nektek tanulnotok kell! Most mindenki intőt kap!
-Ez nem igazság! Elvégezzük a felnőttek munkáját a felnőttek helyett és büntetést kapunk? Jutalmat érdemelnénk -állt ki a többiek mellett Betti, de a tanító egyáltalán nem volt vevő erre:
-Előbb a kötelesség, aztán a játék!
-Jutalmat, jutalmat -skandálták a cicagyerekek.
-Szó sem lehet semmiféle jutalomról! Most mindenki felelni fog abból, amit tegnap tanítottam volna nektek! -közölte a tanító néni. Az első kérdést Bettinek tette fel:
-Mit kell tenni, ha egy idegen ember szeretne megsimogatni benneteket?
-Szépen lassan odamegyünk hozzá, és meggyőződünk róla, hogy jó ember-e. Ezt látni lehet a szemén. Ha szépen csillog, nem lesz baj!
-Szerencséd van Betti, úgy látom, te legalább tudod a tananyagot -enyhült meg a tanító néni, majd Borshoz fordult:
-Hogyan járjunk a gazdáink kedvében?
-Fogjunk meg minél több egeret a kertjükben -válaszolta a fekete cica.
A tanító néni látta, hogy a gyerekek okosak.
-Most megússzátok csak az intővel. Egyest senki sem kap! Máskor azonban ne az iskolaidőben játszatok háborúsdit! -intette a tanítványait a pedagógus.