Betti a szokásos reggeli mosakodását végezte, amikor felfedezett a bundájában egy apró vérszívót. A kullancs erősen kapaszkodott, és sok vérét kiszívta.

A cicagyerek hiába próbált megszabadulni a vérszívótól, nem tudta kiszedni magából. Lelle viszont észrevette, hogy a kedvence mutatni szeretne neki valamit.
-Mi történt, Betti? -kérdezte a kislány érdeklődve.
-Jaj! ez bizony egy kullancs! Nagyon csúnya betegségeket lehet kapni tőle! -mondta, majd szólt Anyának, aki szerencsére nem esett kétségbe, hanem hozott egy csipeszt. Betti ettől megijedt és megpróbált elfutni, de Lelle megfogta.
-Ne félj, Bettike! Segítünk rajtad -próbálta a cicáját megnyugtatni.
-Úgy tűnik, itt komolyabb manőverre lesz szükségünk -mondta Anya, és megkérte Apát, hogy hozzon egy nagy kendőt. Azzal takarták be a macska fejét, hogy ne lásson ki és ezért ne is féljen. A cicák ugyanis csak attól tartanak, amiről tudnak. Anya most már könnyen kiszedhette a rovart.
-Lelle! Nézd, hogyan kell csinálni! Nem szabad a kullancsot egyik irányba sem csavargatni, mert beleszakadhat a feje! Függőleges irányban kell egy határozott mozdulattal kihúzni! A rovart tilos összenyomni, mert a méreganyagát beleköpheti a macska vérébe! -oktatta Eszter a lányát.
A kaland szerencsés véget ért, már csak a kullancs helyét kellett egy alkoholos vattával fertőtleníteni.