Mostanában minden este besomfordál a házba egy idegen fehér macska. A cicák ösztönösen védik a saját vadászterületüket, ezért Betti és Ugri sem örül a hívatlan vendégnek.
Ha Anya éppen észreveszi, igyekszik elzavarni a kóbor macskát. A szíve mélyén minden éhes állatot sajnál, de tudja, hogy a világ minden macskáján ő sem segíthet, ráadásul a család már két négylábúról is gondoskodik. A cicákban él a vadászösztön, ezért egy igazán ételre vágyó feltalálja magát és fog egy egeret.
Most azonban a család éppen a nappaliban kártyázott, ezért Apa, Anya és Lelle sem látták az idegent. Ugri viszont igen, mert szokásához híven az előtérben levő fotelben lustálkodott. A fehér macska kiszagolta, hol tartják az etetőtálakat és már indult is, hogy megtöltse a bendőjét. Ugri odaszaladt és rárivallt:
-El innen, ez az én birodalmam!
A fehér cica ijedten kuporodott össze az egyik szék alatt.
-Mondtam már, hogy tűnés -erősködött Ugri. A nyávogásra Betti is felfigyelt és a nappali ablakpárkányáról a konyhába sietett.
Szegény vendég most már egyértelműen látta az erőfölényt és jobbnak látta éhesen, de békésen távozni.
