Lelle ma reggel unatkozott. Miután felébredt, gyorsan felöltözött, és rájött, hogy még van fél órája, mielőtt az iskolába el kell indulnia. Fogta ezért az autóját, és tologatni kezdte. Betti persze azonnal megjelent.

 -Cicus! Vigyázz, mert négyen is ülnek a kocsiban! -mondta Lelle Bettinek. A kismacska azonban azt hitte, a kedvenc gazdája játszani hívja. Boldogan csatlakozott tehát, és ő is meglökte a járgányt, ami azonnal felborult.
-Betti! Most minden utas megsérült - méltatlankodott a kislány.
-Hívhatjuk a tűzoltókat és a mentőket! -folytatta Lelle, és még a sziréna hangját is utánozta.
-Nínó, nínó, nínó!
A cicagyerek viszont újra megdobta a járgányt, ami a falhoz csapódott. Lelle meggondolta magát.
-Tudod mit? Inkább játsszunk együtt! Mondjuk, hogy nincsenek is utasok, csak én tologatom neked a bogárhátút!
Lelle és Betti ezután jól szórakoztak egészen addig, amíg Apa bekopogott a szobába, hogy ideje indulni.

Betti cica egy hosszas csavargás után este ért haza. Már mindenki aludt, ezért felugrott a hálószoba ablakpárkányára és nyávogással jelezte, hogy megérkezett.

Anya mélyen aludt, ezért nem hallotta a cicát, Apa pedig lusta volt felkelni az ágyból. Betti egy darabig nézett befelé az ablakon, majd leült.
-Mindenképpen be kell jutnom, mert a teraszon a kóbor macskák megették az ételemet. Éhes vagyok -gondolta és tappancsaival zörögni kezdett az üvegen. Erre Anya felébredt.
-Apa! Engedd már be Bettikét.
-De olyan álmos vagyok, hogy mozdulni alig tudok -panaszkodott Apa.
-Bettikét pedig nem hagyhatjuk kint - mondta határozottan Anya
-Viszont igazságosan kell eldönteni, hogy ki álljon fel -hangzott a válasz. Apa az éjjeliszekrényről elevett egy pénzérmét, majd megkérdezte a feleségét: -"fej vagy írás?", majd feldobta és elkapta a tízforintost.
-Fej! -tippelte Anya és el is találta.
Apa kénytelen volt feltápászkodni és megtenni azt a két lépést, ami az ablakhoz vezetett. Bettikét beengedte, majd az ajtót is kinyitotta, hogy a macska konyhába mehessen vacsorázni.

Lelle reggel egy csinos ruhát keresett a szekrényben. Szeretett volna tanácsot kérni Anyától, hogy a kék virágos felső jó lesz-e a barátnője születésnapjára. Kiszaladt a szobájából a konyhába, a szekrényajtót pedig nyitva hagyta. Ezt persze Betti is észrevette.

-Nicsak! Itt ez a jó kis rejtekhely! -gondolta a cicalány, és befeküdt a szekrény alján összehajtott plédbe. Anya közben megdicsérte Lelle blúzát, ezért a kislány felöltözött és becsukta a szekrény ajtaját. Lellét Anya elvitte a gyerekzsúrra. A cicagyerek egy ideig aludt, de aztán felébredt, és rájött, fogságba esett. Hiába próbált menekülni, nem tudta az ajtót kinyitni.
-Most megvárhatom, amíg Lelle haza nem ér - morfondírozott Betti és úgy döntött, ha már nem menekülhet, alaposan áttanulmányozza, mit is tart a gazdája a szekrényben. A pléden kívül régi plüssjátékokat és pulóvereket talált. Mire a család hazaért, Betti már jó nagy rendetlenséget csinált.
-Lelle! Ezt a blúzt még egyszer felveheted, mielőtt kimosom. Tedd be a szekrény alsó polcára, hogy ne keverjük össze a tisztákkal -mondta Anya, miután beléptek a házba. Lelle kinyitotta az ajtót,és Betti abban a pillanatban kiugrott, méghozzá olyan gyorsan, mint ha ágyúból lőtték volna ki.

Lelle egy jó nagyot kiáltott.
-Anya! Nézd, mit művelt Betti!
-Lelle! Máskor figyelj jobban, hogy a cicák ne tudjanak bemászni!

Betti új barátot szerez magának. Egy tüskés hátú állatkával találkozik a kertben, akit azonnal meg is hív reggelizni.

A kertben mindig történik valami érdekes. Hangyák kergetőznek a fűben, rigók röpködnek a fán, vagy éppen Lelle hívja Bettit labdázni. A cicalány éppen ezért szívesen tölti idejét a gyepen vagy a teraszon, mert ott sosem unatkozik. Most is a kedvenc fekvőhelyéről, a hintaágyról figyelte a környezetét, és észrevett egy fura élőlényt. Bátran odasietett hozzá és megszólította.
-Te milyen állat vagy?
-Sündisznó.
-Hogy hívnak?
-Zebulon.
-Én Betti cica vagyok.
-Tudom! Hallottam már rólad! Te szeretnéd legyőzni a Macskamaffiát! Szívesen csatlakozom hozzád!
-És miért tüskés a hátad?
-Ha veszélyben érzem magamat, csak összegömbölyödöm, és a  tüskék megvédenek az ellenségtől! Ha bárki megtámad, összeszurkálom -magyarázta Zebulon. Betti megörült az új barátnak.
-Tudod  mit? A gazdáim éppen az előbb tették ki a reggelimet. Szívesen megkínállak egy kis hússal!
-Én is húst eszem - mondta lelkesen Zebulon és együtt elfogyasztották a nagy tál ételt.

Bettihez váratlan vendég érkezik. Bors az, a rettegett Macskamaffia tagja. Azt mondja, át szeretne állni a jó oldalra. Vajon őszinte a szándéka, vagy csupán Csoki újabb cselszövéséről van szó?

 Betti vidáman játszott a fűben. Ugrált, legyeket csapkodott a tappancsával, és egy pingponglabdát gurított jobbra-balra. Váratlanul egy vékony hangú cicalány megszólította.
-Betti! Bors vagyok! Hozzád jöttem.
-Tudom, ki vagy! Mit keresel itt?
-Azért vagyok itt, mert csatlakozni szeretnék hozzád.
-Te most azt várod, hogy ezt elhiggyem? Te Csoki, a maffiavezér szolgája vagy!
-Sajnálom, hogy sok cica kolbászát elvettem és megvertem néhány ártatatlan macskagyereket! Szeretném jóvá tenni a hibámat! Minderre Csoki kényszerített. Engem is félelemben tartott. Ha nem engedelmeskedtem neki, megharapott.
-Hogyan tudnál a hasznunkra válni?
-Megteszek mindent, amit a sereged tagjai.
-Jól van! Egy esélyt mindenki érdemel -mondta végül Betti.

A két cica viszont nem sejtette, hogy a kerítés mögül a beszélgetésüket Csoki és Herceg kihallgatta. Amikor Bors hazaért, a banditák már a kapunál várták.
-Áruló vagy! Ezért meglakolsz! -ordított rá Csoki.
-Most már nem félek tőletek, mert vannak igaz barátaim -válaszolta bátran Bors. Herceg Csoki parancsára megharapta a jó útra térő macska bokáját, majd faképnél hagyták őt. A szegény sérült bebicegett a biztonságos otthonába. Mindezt persze Betti barátja, a galamb is végignézte, aki aztán elmesélte a jók csapatkapitányának, hogy úgy tűnik, Bors szándéka őszinte.

Egy fárasztó nap után Anya bedőlt az ágyba, mint egy zsák. Még a hálószoba ajtaját is elfelejtette becsukni, ezért Betti és Ugri könnyen belóghatott.

 Anya mélyen aludt, ezért a hívatlan látogatókat nem vette észre. Mindketten felugrottak az ágyra, majd gyorsan megbeszélték, ki hova fekszik.
-Én fekszem a fejéhez -szólt Betti.
-Rendben! Én úgyis a lábán szeretek lenni -válaszolta Ugri.
Telt-múlt az idő, de Anya lélekben továbbra is Álomországban járt. Egyszer ugyan megfordult, és mindkét cica leesett az ágyról, de ők gyorsan visszamentek.
-Itt van igazán szép világ -gondolta Betti, és bármilyen hangosan dorombolt Anya fülébe, a gazdi nem  ébredt fel. Betti néhány puszit is adott Eszternek. Ezt már megérezte, de azt hitte, csak a férje tér végre nyugovóra.
-Anya a legjobb gazdi a világon! Tőle kapunk enni! -mondta Ugri Bettinek.
-És ügyesen simogat! -tette hozzá a tarka bundás.
Egy óra múlva Apa is megérkezett, aki azonnal kitessékelte a macskaduót a szobából. Másnap reggel kérdőre vonta a feleségét.
-Eszterkém! Neked nem tűnik fel, ha egyszerre két állat is ugrál rajtad?
-Először is: Ugri sosem ugrál és mászkál, csak befekszik a két bokám közé! Ráadásul én már olyan álmos voltam, hogy egy ágyú hangjára sem ébredtem volna fel - magyarázta Anya.
-De tudod, hogy a cicáknak nincs helyük az ágyban! Kimennek a kertbe és a tappancsaikkal a sárba is belelépnek. Összekoszolják a paplant. A szőrük is hullik. Most át kell húzni az ágyneműt -mondta Apa, de a feladatot nem hárította át másra, inkább maga végezte el.
-Sebaj! Már úgyis le akartuk cserélni -szólt végül a családfő.

Betti két napot igazolatlanul mulasztott az iskolában. Amikor végre bement, a tanító néni kiállította az osztály elé, hogy kérdőre vonja.

-Betti! Örülünk, hogy végre itt vagy. Beteg voltál? -kérdezte a tanárnő.
-Nem. Fontos dolgom volt.
-Betti! Iskolába járni kötelező! Azonnal állj fel a piros puffra, és magyarázd meg, miért maradtál távol!
A piros puff nem éppen a cicák kedvenc helye volt. Rendszerint annak kellett rá fellépnie, aki egy fegyelmi vétséget követett el, vagy feleltetik. Ezzel érték el, hogy minden diák jól lássa. Betti pironkodva engedelmeskedett.
-Nos! Mivel magyarázod, hogy nem jöttél be?
-Az egyik nap a gazdámat titokban elkísértem az iskolájába, ott pedig egész napra bezártak egy sufniba. Utána pedig szervezkednem kellett a Macskamaffia ellen. Én, és sok hozzám hasonló cica már nagyon unjuk, hogy elveszik a kolbászunkat!
-Betti! Bármilyen nemes cél is vezérelt, nem szabad lógni! Most kénytelen vagyok büntetést kiszabni! Holnapra be kell pótolnod a tananyagot! Minden tárgyból te felelsz! Kérd el az osztálytársaidtól a leckét! Emberismeretből és egerészettanból is! Ezen kívül kapsz egy intőt is! -mondta a tanító néni, aki szíve mélyén büszke volt kedves tanítványára, hogy a gyengék védelmezőjévé vált.

Betti egy kimerítő nap után hazatért, és mihelyt felugrott a fotelba, elaludt. Ugye érdekel benneteket, mit álmodott? Ezt meséljük most el.

 Betti nagyon szereti, ha simogatják, azt viszont kevésbé, ha csiklandozzák a hasát. Márpedig az álmában éppen ezt tette vele Apa. Ez felért egy rémálommal.

-Jaj! Hagyd abba! Hagyd abba! Hagyd abba -kérlelte Apát, de ő -persze csak szeretetből- tovább csikizte a bájos cicalányt. Betti nevetőgörcsöt kapott és rángatózott. Egy idő után Apa abbahagyta, akkor a macska megkönnyebbült és elégedetten kinyújtózott. Kisvártatva egy hatalmas mezőn találta magát, ahol találkozott a macskatündérrel. Gyönyörű ezüst bundája volt és egy gyémánt nyakörvet viselt.
-Te vagy az a híres Betti cica, aki harcba mer szállni a Macskamaffiával? -kérdezte.
-Igen, én vagyok!
-Akkor most adok neked egy csodabogyót! Edd meg tüstént és Csoki soha többé nem tud megverni!
A varázsszer igazán ízletes volt. Mintha tejet, sonkát és macskamentát kevertek volna össze. Betti pedig az ébredése után is erősebbnek érezte magát.Már alig várta, hogy kipróbálja a csodabogyó-hatást. Persze nem verekedni szeretett volna, csak a rosszakat kívánta végre megleckéztetni.

Apa minden este elmegy sétálni vagy futni sötétedés után. Amire visszaér, Lelle és Anya általában már alszik, ezért Apa gyakran kifekszik a teraszon levő hintaágyra.

 Egyik éjjel Apa a szokásos túráját teljesítette. Az utcán megetette kedvenc sündisznóját, amelyik ott lakott egy a házukhoz közeli fahasadékban, és elment az éjjel-nappali közértbe, hogy tejet hozzon Lelle másnapi kakaójához. Időközben felhívta az egyik barátja telefonon. Amikor hazaért, még mindig a kedves ismerősével beszélgetett.

Lefeküdt a hintaágyra, majd megjelent Bettike. A cica azonnal felugrott Apa mellkasára és összenyalogatta az arcát.
-Ne nyálazz össze, te! -mondta Apa a házi kedvencnek, de Apa barátja azt gondolta, hogy hozzá beszél.
-Nem is nyalogatlak!
-Nem te! A macska -magyarázta Apa. Betti hangosan dorombolt és mellső lábaival Apa fejére támaszkodott. Így követelte ki a simogatást. Apa nem tudott ellenállni, ezért elköszönt a beszélgetőpartnerétől és hosszasan eljátszott a macskával.

Betti már sok mindent kipróbált a kertben. Aludt már a hintaágyon, felmászott az almafára és onnan a tetőre, ráfeküdt a kukacvirágokra, birtokba vette a tűzhely körüli farönköket, és megrágcsálta a mogyoróbokor alatt burjánzó macskamentát is. Lelle már azt hitte, hogy a cicája nem tud meglepetést okozni neki. Tévedett.

 Lelle éppen a házi feladatát készítette, amikor Anya hangos kacajára lett figyelmes.
-Min nevetsz? Mondd el! -kérte a kislány.
-Mindegy, Lelle! Fejezd be a leckét -mondta Anya.
-Akkor kimegyek -erősködött Lelle nehogy lemaradjon a viccről. Felpattant az asztalától és a kertebe szaladt. Akkor látta meg, hogy Betti ezúttal az eperágyásban talált menedékre. A cica vidáman játszott a még zöld gyümölcsökkel, akár a kisebb labdákkal szokott, A növény szára úgy visszarántotta a bogyókat, mint a gumizsinór. Egy idő után Betti ezt megunta, ezért csak nézett ki a levelek közül. Lelle viszont megszólította.
-Betti! Gyere állatidomárosat játszani!
A macskának viszont ezúttal nem volt kedve elhagyni az új búvóhelyét, ezért inkább még beljebb ment az ültetvényben. A kislány ezért sértődötten otthagyta a macskáját.
-Innen nyugodtan megfigyelhetem a bogarakat és az egereket -gondolta elégedetten Betti cica.