Egy fárasztó nap után Anya bedőlt az ágyba, mint egy zsák. Még a hálószoba ajtaját is elfelejtette becsukni, ezért Betti és Ugri könnyen belóghatott.

 Anya mélyen aludt, ezért a hívatlan látogatókat nem vette észre. Mindketten felugrottak az ágyra, majd gyorsan megbeszélték, ki hova fekszik.
-Én fekszem a fejéhez -szólt Betti.
-Rendben! Én úgyis a lábán szeretek lenni -válaszolta Ugri.
Telt-múlt az idő, de Anya lélekben továbbra is Álomországban járt. Egyszer ugyan megfordult, és mindkét cica leesett az ágyról, de ők gyorsan visszamentek.
-Itt van igazán szép világ -gondolta Betti, és bármilyen hangosan dorombolt Anya fülébe, a gazdi nem  ébredt fel. Betti néhány puszit is adott Eszternek. Ezt már megérezte, de azt hitte, csak a férje tér végre nyugovóra.
-Anya a legjobb gazdi a világon! Tőle kapunk enni! -mondta Ugri Bettinek.
-És ügyesen simogat! -tette hozzá a tarka bundás.
Egy óra múlva Apa is megérkezett, aki azonnal kitessékelte a macskaduót a szobából. Másnap reggel kérdőre vonta a feleségét.
-Eszterkém! Neked nem tűnik fel, ha egyszerre két állat is ugrál rajtad?
-Először is: Ugri sosem ugrál és mászkál, csak befekszik a két bokám közé! Ráadásul én már olyan álmos voltam, hogy egy ágyú hangjára sem ébredtem volna fel - magyarázta Anya.
-De tudod, hogy a cicáknak nincs helyük az ágyban! Kimennek a kertbe és a tappancsaikkal a sárba is belelépnek. Összekoszolják a paplant. A szőrük is hullik. Most át kell húzni az ágyneműt -mondta Apa, de a feladatot nem hárította át másra, inkább maga végezte el.
-Sebaj! Már úgyis le akartuk cserélni -szólt végül a családfő.