Betti már sok mindent kipróbált a kertben. Aludt már a hintaágyon, felmászott az almafára és onnan a tetőre, ráfeküdt a kukacvirágokra, birtokba vette a tűzhely körüli farönköket, és megrágcsálta a mogyoróbokor alatt burjánzó macskamentát is. Lelle már azt hitte, hogy a cicája nem tud meglepetést okozni neki. Tévedett.

 Lelle éppen a házi feladatát készítette, amikor Anya hangos kacajára lett figyelmes.
-Min nevetsz? Mondd el! -kérte a kislány.
-Mindegy, Lelle! Fejezd be a leckét -mondta Anya.
-Akkor kimegyek -erősködött Lelle nehogy lemaradjon a viccről. Felpattant az asztalától és a kertebe szaladt. Akkor látta meg, hogy Betti ezúttal az eperágyásban talált menedékre. A cica vidáman játszott a még zöld gyümölcsökkel, akár a kisebb labdákkal szokott, A növény szára úgy visszarántotta a bogyókat, mint a gumizsinór. Egy idő után Betti ezt megunta, ezért csak nézett ki a levelek közül. Lelle viszont megszólította.
-Betti! Gyere állatidomárosat játszani!
A macskának viszont ezúttal nem volt kedve elhagyni az új búvóhelyét, ezért inkább még beljebb ment az ültetvényben. A kislány ezért sértődötten otthagyta a macskáját.
-Innen nyugodtan megfigyelhetem a bogarakat és az egereket -gondolta elégedetten Betti cica.