Lelle reggel elindult az iskolába. Rávette Anyát és Apát, engedjék meg, hogy életében először egyedül menjen be. Megengedték, mert közel van. Betti viszont úgy gondolta, megnézi, hova megy a kedvenc gazdája kíséret nélkül.

Lelle felvette a könyvekkel és füzetekkel teli hátitáskáját, majd kilépett a házból a kertbe, aztán az utcára. A kapuból visszafordult, hogy megsimogassa Bettit.
-Szia, Cicus! Délután jövök -köszönt el a kislány a macskától, majd gyanútlanul megkezdte a rövid gyalogtúrát. Betti észrevétlenül osont utána. Mikor Lelle eljutott az első sarokig, kidobta az éppen megevett Túró Rudi papírját az ott álló szemétgyűjtőbe. A cica viszont ügyesen megbújt egy parkoló autó mögött, ezért nem bukott le. Lelle jobbra fordult, és sétált tovább. Az egyik kert kerítése mögött egy nagy testű kutya megugatta Bettit, de Lelle azt hitte, hogy őt akarja elüldözni.

-Nyugi, kutyus! Nem megyek be nyugtatta meg a kislány és ment tovább. Néhány méterrel arrébb átkelt egy úttesten. Arrafelé sok autó jár, de Lellét Apa eddig több százszor elkísérte már ezen az útszakaszon, ezért Lelle egyedül is rutinosan teljesítette a feladatot. Mielőtt lelépett a járdáról, körülnézett, hogy jön-e valahonnan kocsi. Egy autós megállt, és intett a kislánynak, hogy nyugodtan menjen. Betti kicsit távolabbról követte, nehogy Lelle kiszúrja, hogy ott van. A kislány a következő saroknál ismét jobbra fordult, majd egy perc múlva megérkezett az iskolába. Mihelyt belépett az udvarra, Betti cica a bokájához dörgölődzött.
-Te mit keresel itt, Cicus?! -kérdezte Lelle meglepetten, majd felemelte és megölelte. A hívatlan vendéget a tanító néni is észrevette.
-Lelle! Tudod jól, hogy nem szabad az iskolába behozni az állatokat! -mondta a pedagógus.
-Nem én hoztam be! Jött utánam. Most mit csináljak? -kérdezte a kislány.
-Jó, semmi baj! A kiscicát bezárjuk a fáskamrába, adunk neki egy kis vizet és ételt, délután pedig hazaviszed az anyukáddal. Jó lesz így?
-Köszönöm! -mondta hálásan Lelle. Bettit persze először megsimogatták Lelle osztálytársai, mielőtt a sufniba tette volna.

Betti a galamb segítségével ismét összehívta a hadseregét. Azt gondolta, hogy a legfőbb ideje leszámolni a Macskamaffiával. Hermi, Zacsi és Patti az első hívó szóra kapitányához sietett, persze az akcióról Csoki is értesült...

Betti ma reggel megkérte a galambot, szóljon a sereg tagjainak, hogy a parancsnok várja őket.
-Sereggyűlés! Sereggyűlés -szólt be a madár cicák udvarába. Igen ám, de ezt most meghallotta az egyik pincében lakó patkány, aki azonnal értesítette Csokit. Azt remélte, hogy szolgálatáért cserébe a Macskamaffia megkíméli a patkányéletét.
-Amíg ilyen fontos eseményekről szólsz nekem, biztonságban vagy! Elvárom, hogy észrevétlenül hallgasd ki a mai megbeszélésüket - mondta Csoki a patkánynak. A rágcsáló engedelmeskedett, és szép csendesen odaosont Bettiék egyik mogyoróbokra alá. Mivel az ágakat sűrűn levelek borítják, a cicák elől szépen eltakarták. A patkány mindent tisztán hallott.
-Állítsunk csapdát Csokinak -biztatta Betti a többieket. -A kertben most nyílik egy virág, aminek a pora altató hatású! Csempésszük a tejébe!
-Remek ötlet -dicsérte meg a tervet Hermi, Zacsi, és Patti.
-Miközben a tejtől Csoki mélyen alszik, mi kinyitjuk a kamráját és mindent, amit a Macskamaffia összelopott, szétosztunk a macskanép között. Reggel kell a port a tálba szórni. Csoki még alszik, amikor a gazdája kiönti neki a tejet, ezért nem lesz nehéz a küldetés - mondta Betti, majd Zacsira bízta a fontos feladatot.

A patkány pedig engedelmesen mindent elmesélt a banditavezérnek.
-Hahaha! Így szeretnének túljárni az eszemen! Most még a katonáimat sem kell hívnom -mondta a hiú bűnvezér.

A patkány nem tudta, hogy a galamb a fáról pontosan látta, hogy ki bújt el a gyűlés alatt. Persze a madár gyanút fogott és követte, ezért minden kiderült. A galamb hazasietett Bettihez.
-Miért nem szóltál rögtön? -kérdezte csodálkozva Betti cica.
-Hadd higgyék, hogy működik a tervük. Most Csoki úgy tudja, hogy a tejébe tesszük az altatót, közben a húsra -kuncogott a galamb. Betti megkérte, hogy gyorsan szóljon Zacsinak a terv változásáról.

Csoki másnap reggel az ébredés után azonnal kiöntötte a tejét, nehogy hasson rá a virágpor. Nem számított rá, hogy ezúttal a hústól fog elbódulni. Mivel igen torkos macska, gyorsan és mohón megreggelizett, majd kisvártatva mély állom szállt le rá. Erre vártak csak Betti és barátai! Gyorsan kipakolták Csoki kamráját. Neki egy árva kolbászkarikát sem hagytak.

Minden macska szeret a tilosban járni. Megjegyzik ugyan, hogy tilos felugraniuk a szekrény tetejére vagy a kanapéra, de ha a gazda nem látja, máris felmentve érzik magukat a szabály alól. Ez Betti cicára is igaz.

 Lelle reggelente beveti az ágyát. Régen mindig megmutatta Apa, hogyan kell, de már egyedül is egyre ügyesebb. Először kinyitja az ablakot néhány percre, hogy a paplan, a párna és a lepedő szellőzhessen, aztán két sarkánál megfogja a párnát is kirázza. Hasonlót tesz a paplannal, és szépen kisimítja mindkettőt. Végül az ágyat egy pléddel takarja le.

A gyerekszoba ajtaját Lelle általában csukva tartja, ha éppen nem tartózkodik bent. Most azonban nyitva felejtette, ezért Bettike beszaladt. És mivel a cicalány szívesen felfedezi a világot maga körül, rögtön felmászott az ágyra.
-Milyen puha pihenőhely - gondolta, és jól meghempergett a frissen megigazított ágyneműben.

Észrevett egy legyet, amely éppen a feje felett repkedett. Dühödten kapott utána, de ahogy ugrott egy nagyot, még jobban széttúrta a plédet és a paplant. Mikor Lelle bement a szobába egy játékáért, rögtön észrevette, hol van a kedvence.

-Apa! Anya! Bettike tönkretette az ágyamat -szólt a szüleinek.
-Betti! Nem mehetsz fel a kanapékra -figyelmeztette Apa és kivitte a szobából.
-Lelle! Most igazítsd meg újra az ágyadat és máskor ne hagyd nyitva az ajtót! -figyelmeztette Anya a kislányt.

Minden kertes házba kell egy macska, hogy megfogja az egereket. Négylábú barátaink azonban nem csak hasznosak lehetnek, olykor bizony bosszúságot is okoznak a gazdáiknak. Betti cica például állandóan ráfekszik a növényekre.

 Betti mára ismét lustálkodós napot tervezett. Kiment a kertbe, hogy kényelmesen elterüljön a frissen nyírt gyepen.
-Édes kis pihenés -gondolta, de megzavarta egy hangosan zümmögő dongó.

-Elkaplak -kiabálta a repülő rovar után szaladt. Igen ám, de a repülő rovarok jó magasra képesek felszállni, ahova egyetlen macska sem tud már felugrani. A dongó partner volt a heccelésben, ezért -hogy el ne vegye teljesen Betti kedvét a játéktól- le-leszállt, és a fülébe zúgott. A macska a mellső lábaival a rovar után kapott, de a dongó ügyesebbnek bizonyult.
-Te fenyegetsz engem, hogy elkapsz -kérdezte gúnyosan a poszméh, és kinevette Betti.
-Hogy mersz te rajtam kacagni? - fortyant fel Betti, majd egy hatalmasat ugrott, hogy a dongót elcsaphassa. A rovar repült, repült, Betti pedig szaladt az irányába. A dongó elhatározta, hogy kifárasztja Bettikét, ezért elkezdett körbe-körbe röpködni a macska feje felett. Betti mint a ringlispíl forgott, forgott és forgott, majd eldőlt, mint egy zsák. Éppen Anya kedvenc növényére feküdt és teljesen lelapította azt.

Ugri bicegve ment haza. Anya megijedt és felemelte, hogy megnézze, mi történt a lábával. A macska éles hangon tiltakozott a vizsgálat ellen, a család jobbnak látta, ha inkább kihívják az állatorvost.

-Egyébként is esedékesek már az évente ajánlott oltások - mondta Apa, és már tárcsázták is a doktor telefonszámát.
-Húzza a cica a lábát? Ezt bizony meg kell néznem, mert ha sérült, abból nagyobb baj is lehet. Egy óra múlva ott is lehetek, mert éppen a környéken látogatok meg egy kutyát -ajánlotta fel a doktor. Apa bezárta az összes ablakot és az ajtót, hogy a cicák nehogy akkor kódorogjanak el, amikor az orvos megérkezik. Bettike ki szeretett volna menni és ahogy szokta kaparta az ajtót, ezért Lelle lefoglalta egy gumizsinórhoz kötött  kislabdával.
-Anya! Ugye nem lesz baja Ugrikának -kérdezte.
-Reméljük nem - válaszolta Anya, bár a hangjában érezni lehetett, hogy bizony ő is aggódik az öregedő macskáért. Az orvos nem sokáig váratta meg a családot. Hamarosan becsöngetett. Megpróbálta Ugrit felemelni, de kiugrott a kezéből és ügyetlenül elszaladt.
-Látom, melyik lábával van a baj. Úgy tűnik, nektek kell lefognotok, hogy be tudjak neki adni egy nyugtató injekciót -állapította meg a doktor. Az orvosság gyorsan hatni kezdett, így az orvos már zavartalanul áttapogathatta Ugri valamennyi lábát.
-Szerencsére nincs törés és külső sérülés sem. Azt már tudjuk, hogy nem harapta meg egy kutya. Valószínűleg beakadhatott valahova és meghúzta a lábát. Adok neki fájdalomcsillapítót. Egy-két nap és rendbe jön -nyugtatta meg az orvos a családot és megkérte Lellét, vigye oda Bettit is. Mindkét cicát beoltotta a betegségek ellen, és mivel Betti füle korábban atkás volt, azt is átvizsgálta.
-Ez a cica makkegészséges -jelentette ki az orvos.

Miután a doki elment, Anya lefektette Ugrikát a padlóra. Mivel még mindig bódult volt, a cica mozdulatlanul feküdt. Bettike ment oda hozzá, hogy vigasztalja.
-Ássuk el a csatabárdot -mondta Betti. majd egy cicapuszit adott új barátnője fejére.

Betti cica minden délután elfoglalja a konyhai fotelt. Nem neki szánta a család, de ő ezt nem tudja, és talán nem is érdekli. Apa egy ideig próbálta leszoktatni onnan, de Anya és Lelle megkérte, hagyja ott.

 Betti kényelmesen elterült és hamarosan mély álomba merült. Álmaiban sétálni ment, és találkozott egy hatalmas vicsorgó kutyával.
-Széttéplek, macska! -ugatott a fenevad, és Betti -hogy mentse magát- futni kezdett.
-Hiába menekülsz! Elkaplak -ugatott tovább a félelmetes eb, és ráparancsolt a megszeppent Bettire, hogy azonnal álljon meg. Szegény macsek nem tehetett mást, engedelmeskedett.

-Fordulj felém, ha mersz -követelte a támadó. A kutya egyre közelebb és közelebb lépett Bettihez, aki már érezte a bestia bűzös leheletét. A cicus megszólalni sem mert, pláne akkor, amikor az ingerült fenevad csattogtatni kezdte a fogait. Apa éppen kiszaladt a közeli boltba tejfölért, ezért meglátta, mekkora bajba került a család házi kedvence. Hozott egy jókora botot, hogy a kutyát elzavarja. Csakhamar kiderült, hogy az ijesztő négylábú nem is annyira bátor, és fejvesztve elmenekült. Apa pedig felemelte a reszkető Bettikét, magához ölelte, hazavitte, közben persze végig simogatta.

Miközben Betti ezeket álmodta, a család éppen hazafelé sétált a vasútállomástól. Néhány perccel később Lelle belépett a házba, és azonnal szólítgatni kezdte a cicát. Betti erre felébredt, és megkönnyebbülve megállapította, hogy valójában végig biztonságban volt.

Eljött a vacsora ideje. Anya kikészítette a macskaeledelt, majd magához hívta Ugrit és Bettit. A két macska odasietett, de Betti gyorsabbnak bizonyult.

-Lányok! Ne veszekedjetek! Jut mindkettőtöknek -mondta Anya, de Betti mohón enni kezdett, nehogy Ugri elvegye tőle a finomságot.
-Mind az enyém -mondta Betti.
-Nem igaz! -válaszolt Ugri és elindult a tányér felé. A macskák ritkán osztoznak önszántukból a táplálékon, ezért Betti ijesztően Ugrira fújt, hogy jelezze, nem szeretné, ha még egy lépést megtenne. Ugri ezért leült, és szomorúan figyelte, ahogy Betti önfeledten lakmározik.
-Szegény Cicám! Nem hagynak vacsorázni? - ölelgette meg Anya Ugrikát, és kivitte a teraszra, hogy egy másik tálból megetesse. Betti viszont időközben kiürítette a saját edényét, és mivel még mindig éhes volt, gátlástalanul Ugri után szaladt, hogy megegye az ő adagját is. Apa lépett közbe.
-Betti! Nem szabad így viselkedni! -mondta, és kihozott a sufniból egy macskakolbászt.
-Ha tényleg enni szeretnél még, ezt megkaphatod -tette a finomságot a kismacska elé. Betti jóízűen elfogyasztotta, majd szundikálni ment.

Betti úgy érezte, régen volt már része igazi kalandban. Úgy vélte, a szomszéd teraszának teteje éppen elég lehetőséget kínál, ezért felmászott az almafára, ahonnan egyszerűen a tetőre ugrott, majd átsétált Istiékhez.

 Az öregember éppen egy hintaszéken pipázott.
-Végre van egy kis nyugtom -gondolta, de a felesége megtörte a csendet.
-Isti! Gyere be! Segíts megpucolni a krumplit!
-Már megint segítenem kell -csattant fel Isti. Felállt, és megindult a ház felé, de abban a pillanatban meglátta a terasz hullámtetőjén pihenő Bettit.
-Én most nem megyek sehova -ordította Ilonkának a házsártos vénember. -Hol a botom? Azonnal hozd ide a botomat.
-Minek az neked?
-Már megint nálunk van egy macska!
-Ugyan! Hagyd már azt a szegény kiscicát!
-Dehogy hagyom! -kiabált tovább Isti és a sáros cipőjével berontott a házba.
-Na de Apjuk! Felmostam a padlót, te pedig összejárkálod!
-Mondtam, hogy hozd ki a botomat! Nem hoztad, ezért bejöttem -ordított, majd a botját megragadta és a teraszra rohant.
-Eltakarodj innen! - Üvöltött, és a bottal alulról püfölni kezdte a hullámtetőt. Betti azonban kinevette Istit és csupán néhány lépéssel ment arrébb.
-Nem megy el! Csak azért, hogy engem bosszantson! -dühöngött, és új módszert eszelt ki. Keresett néhány nagyobb kavicsot, hogy azokkal dobál meg Bettikét. Nos, a cicát egyikkel sem találta el, viszont a konyhaablakot betörte.
-Ez is miattad van - mondta Bettinek. Bizony így megy ez. A gonosz emberek akkor is másokat hibáztatnak, ha ők maguk okoznak galibát. 

Anya fáradtan ért haza a munkából, ezért Apa felajánlotta, hogy elmegy Lelléért az iskolába és a vacsorát is megfőzi. Eszter gyorsan átöltözött és megkérdezte, lefeküdhet-e egy picit pihenni.

-Persze, Anya! Heveredj csak le a kanapén és nézd meg a kedvenc filmedet! Érzed jól magad! Úgyis állandóan dolgozol. - mondta Apa.
-Dehogy akarok én most tévézni -ásított Anya és hamar elaludt. Betti szeret a gazdái közelében lenni, ezért, amikor észrevette, hogy Anya kinyújtózott, azonnal a mellkasára ugrott. Eszternek egy ideig nem tűnt fel, de aztán a cica hangosan dorombolni kezdett. Anya kinyitotta a szemét, majd megölelte a tarka négylábút.
-Betti! Pihenni szeretnék - mondta, de a cicalány nem tágított, inkább gazdájához dörgölődzött. A macskák ezzel jelzik, ha simogatásra vágynak. Bettinek Anya sosem tudott ellenállni.
-Jól van, Cicus! -mondta, és megcirógatta a nyakát. Betti élvezte a kényeztetést, és bizony egészen addig nem mozdult Anya mellkasáról, amíg Apa és Lelle haza nem ért.
-Betti! Gyere állatidomárosat játszani -kiabálta a kislány már az ajtóból, a macskagyerek pedig felpattant és az ismerős hang irányába szaladt.

Ugri egész nap kint ólálkodott a kertben, de Bettinek nem volt kedve kimozdulni a házból. Reggeltől estig a fotelben ült vagy evett, esetleg a kanapén szunyókált.

 -Jár nekem egy kis lustálkodás -gondolta Betti, és számot vetett magában, hogy egyébként mennyi mindennel foglalkozik. -Iskolába járok, egerészek, harcolok a macskamaffia ellen, játszom a gazdáimmal, tetőre mászom, labdázom. Szép és tartalmas az életem.

Ugri eközben a mogyoróbokor alatt elkapott egy gyíkot, elkergetett egy idegen macskát, amelyik meg akarta enni Betti és Ugri ételét a sufniban, felmászott az almafára majd a tetőre, és még a kertben lakó galambbal is beszélt.

-Adj át egy üzenetet Bettinek! Három macskát találtam a környéken, akiket rendszeresen megver és kirabol a Macskamaffia. Ők is szövetkezni szeretnének, és elfogadják Bettit vezérüknek.
-Jól van, megmondom, hogy találkoztunk - válaszolta. A család viszont éppen elment otthonról, és bezárták a bejárati ajtót. Mivel az üzenet sürgős volt, Ugri a nappalihoz szaladt, hogy az ablakon bekiabálhasson.
Betti a párkányra ugrott, hogy az üvegen keresztül jobban hallja.

-Azt üzeni a galamb, hogy sikerült néhány macskát melléd állítania. Célszerű lenne holnapra összehívnod a gyűlést -javasolta.
-Mondd meg a galambnak, hogy napkelte után várom őket az almafa alatt! -kérte Betti.
A madár készségesen elrepült mindhárom cicához, hogy szóljon nekik a gyűlésről. Hermi, Zacsi, és Patti kora hajnalban érkezett, éppen akkor, amikor Betti reggelizni kezdett. Udvariasan tejjel kínálta barátait, majd ismertette a haditervet.
-Tegyünk úgy, mintha behódolnánk Csokinak és a bandájának! Hozzuk el neki a csirkemájunkat, de csempésszünk bele egy-egy kavicsot! Ezzel üzenjünk hadat a banditának.

A cicák úgy is tettek. Elvitték Csokinak az aznapi ételadagjukat. A maffiavezér elégedetten harapott bele először Hermi csirkemájába, de megakadt a foga a kövön.
-Ezt még megkeserülöd -fenyegetőzött, de amikor Zacsi kolbászával és Patti egerével is így járt, megrémült.
-Ti szembe mertek szállni velem?
-Szembe bizony! El fogunk kergetni a környékről -felelték, majd faképnél hagyták a gonosztevőt.