Minden macska szeret a tilosban járni. Megjegyzik ugyan, hogy tilos felugraniuk a szekrény tetejére vagy a kanapéra, de ha a gazda nem látja, máris felmentve érzik magukat a szabály alól. Ez Betti cicára is igaz.

 Lelle reggelente beveti az ágyát. Régen mindig megmutatta Apa, hogyan kell, de már egyedül is egyre ügyesebb. Először kinyitja az ablakot néhány percre, hogy a paplan, a párna és a lepedő szellőzhessen, aztán két sarkánál megfogja a párnát is kirázza. Hasonlót tesz a paplannal, és szépen kisimítja mindkettőt. Végül az ágyat egy pléddel takarja le.

A gyerekszoba ajtaját Lelle általában csukva tartja, ha éppen nem tartózkodik bent. Most azonban nyitva felejtette, ezért Bettike beszaladt. És mivel a cicalány szívesen felfedezi a világot maga körül, rögtön felmászott az ágyra.
-Milyen puha pihenőhely - gondolta, és jól meghempergett a frissen megigazított ágyneműben.

Észrevett egy legyet, amely éppen a feje felett repkedett. Dühödten kapott utána, de ahogy ugrott egy nagyot, még jobban széttúrta a plédet és a paplant. Mikor Lelle bement a szobába egy játékáért, rögtön észrevette, hol van a kedvence.

-Apa! Anya! Bettike tönkretette az ágyamat -szólt a szüleinek.
-Betti! Nem mehetsz fel a kanapékra -figyelmeztette Apa és kivitte a szobából.
-Lelle! Most igazítsd meg újra az ágyadat és máskor ne hagyd nyitva az ajtót! -figyelmeztette Anya a kislányt.