Betti cica minden délután elfoglalja a konyhai fotelt. Nem neki szánta a család, de ő ezt nem tudja, és talán nem is érdekli. Apa egy ideig próbálta leszoktatni onnan, de Anya és Lelle megkérte, hagyja ott.

 Betti kényelmesen elterült és hamarosan mély álomba merült. Álmaiban sétálni ment, és találkozott egy hatalmas vicsorgó kutyával.
-Széttéplek, macska! -ugatott a fenevad, és Betti -hogy mentse magát- futni kezdett.
-Hiába menekülsz! Elkaplak -ugatott tovább a félelmetes eb, és ráparancsolt a megszeppent Bettire, hogy azonnal álljon meg. Szegény macsek nem tehetett mást, engedelmeskedett.

-Fordulj felém, ha mersz -követelte a támadó. A kutya egyre közelebb és közelebb lépett Bettihez, aki már érezte a bestia bűzös leheletét. A cicus megszólalni sem mert, pláne akkor, amikor az ingerült fenevad csattogtatni kezdte a fogait. Apa éppen kiszaladt a közeli boltba tejfölért, ezért meglátta, mekkora bajba került a család házi kedvence. Hozott egy jókora botot, hogy a kutyát elzavarja. Csakhamar kiderült, hogy az ijesztő négylábú nem is annyira bátor, és fejvesztve elmenekült. Apa pedig felemelte a reszkető Bettikét, magához ölelte, hazavitte, közben persze végig simogatta.

Miközben Betti ezeket álmodta, a család éppen hazafelé sétált a vasútállomástól. Néhány perccel később Lelle belépett a házba, és azonnal szólítgatni kezdte a cicát. Betti erre felébredt, és megkönnyebbülve megállapította, hogy valójában végig biztonságban volt.