Ugri bicegve ment haza. Anya megijedt és felemelte, hogy megnézze, mi történt a lábával. A macska éles hangon tiltakozott a vizsgálat ellen, a család jobbnak látta, ha inkább kihívják az állatorvost.

-Egyébként is esedékesek már az évente ajánlott oltások - mondta Apa, és már tárcsázták is a doktor telefonszámát.
-Húzza a cica a lábát? Ezt bizony meg kell néznem, mert ha sérült, abból nagyobb baj is lehet. Egy óra múlva ott is lehetek, mert éppen a környéken látogatok meg egy kutyát -ajánlotta fel a doktor. Apa bezárta az összes ablakot és az ajtót, hogy a cicák nehogy akkor kódorogjanak el, amikor az orvos megérkezik. Bettike ki szeretett volna menni és ahogy szokta kaparta az ajtót, ezért Lelle lefoglalta egy gumizsinórhoz kötött  kislabdával.
-Anya! Ugye nem lesz baja Ugrikának -kérdezte.
-Reméljük nem - válaszolta Anya, bár a hangjában érezni lehetett, hogy bizony ő is aggódik az öregedő macskáért. Az orvos nem sokáig váratta meg a családot. Hamarosan becsöngetett. Megpróbálta Ugrit felemelni, de kiugrott a kezéből és ügyetlenül elszaladt.
-Látom, melyik lábával van a baj. Úgy tűnik, nektek kell lefognotok, hogy be tudjak neki adni egy nyugtató injekciót -állapította meg a doktor. Az orvosság gyorsan hatni kezdett, így az orvos már zavartalanul áttapogathatta Ugri valamennyi lábát.
-Szerencsére nincs törés és külső sérülés sem. Azt már tudjuk, hogy nem harapta meg egy kutya. Valószínűleg beakadhatott valahova és meghúzta a lábát. Adok neki fájdalomcsillapítót. Egy-két nap és rendbe jön -nyugtatta meg az orvos a családot és megkérte Lellét, vigye oda Bettit is. Mindkét cicát beoltotta a betegségek ellen, és mivel Betti füle korábban atkás volt, azt is átvizsgálta.
-Ez a cica makkegészséges -jelentette ki az orvos.

Miután a doki elment, Anya lefektette Ugrikát a padlóra. Mivel még mindig bódult volt, a cica mozdulatlanul feküdt. Bettike ment oda hozzá, hogy vigasztalja.
-Ássuk el a csatabárdot -mondta Betti. majd egy cicapuszit adott új barátnője fejére.