Lelle reggel egy csinos ruhát keresett a szekrényben. Szeretett volna tanácsot kérni Anyától, hogy a kék virágos felső jó lesz-e a barátnője születésnapjára. Kiszaladt a szobájából a konyhába, a szekrényajtót pedig nyitva hagyta. Ezt persze Betti is észrevette.

-Nicsak! Itt ez a jó kis rejtekhely! -gondolta a cicalány, és befeküdt a szekrény alján összehajtott plédbe. Anya közben megdicsérte Lelle blúzát, ezért a kislány felöltözött és becsukta a szekrény ajtaját. Lellét Anya elvitte a gyerekzsúrra. A cicagyerek egy ideig aludt, de aztán felébredt, és rájött, fogságba esett. Hiába próbált menekülni, nem tudta az ajtót kinyitni.
-Most megvárhatom, amíg Lelle haza nem ér - morfondírozott Betti és úgy döntött, ha már nem menekülhet, alaposan áttanulmányozza, mit is tart a gazdája a szekrényben. A pléden kívül régi plüssjátékokat és pulóvereket talált. Mire a család hazaért, Betti már jó nagy rendetlenséget csinált.
-Lelle! Ezt a blúzt még egyszer felveheted, mielőtt kimosom. Tedd be a szekrény alsó polcára, hogy ne keverjük össze a tisztákkal -mondta Anya, miután beléptek a házba. Lelle kinyitotta az ajtót,és Betti abban a pillanatban kiugrott, méghozzá olyan gyorsan, mint ha ágyúból lőtték volna ki.

Lelle egy jó nagyot kiáltott.
-Anya! Nézd, mit művelt Betti!
-Lelle! Máskor figyelj jobban, hogy a cicák ne tudjanak bemászni!