Félnek-e a macskák a lobogó lángoktól? De még mennyire! Ez bizony Bettire is igaz, viszont benne a kíváncsiság legalább annyira erős, mint az óvatosság.

 Apa már alig várta, hogy eljöjjön a nyár, amikor végre lehet kint a kertben főzni. A legszívesebben babgulyást vagy csirkepörköltet készít a bográcsban. A füstölt szalonna illata olyankor az egész környéket betölti és odavonzza a közelben élő macskákat. Célszerű figyelni! Egy pillanatra sem szabad a tűzhely melletti kisasztalon hagyni az alapanyagot.

Apa felvágott egy kevés fát, majd megkérte Anyát és Lellét, hozzanak rőzsét a közeli erdőből gyújtósnak. Miután felaprította a húst a zöldségekkel, a homlokához csapott:
-Már megint bent felejtettem a sót és a vizes kancsót.
Visszament értük a házba. Ugri és Betti pedig kihasználta az alkalmat és megszaglászta az előkészített marhalábszárat. Persze a szomszéd cicák is érdeklődtek az illat forrása felől. Még szerencse, hogy éppen akkor értek haza a lányok.
-Sicc! -kiáltott rájuk Anya. A négylábúak elszaladtak, Apa pedig elkészítette a tüzet. Ezután felrakta a bográcsot az állványra, majd  kisütötte a szalonna zsírját. Rádobta a hagymát és megszórta köménymaggal. Miután üvegesre pirult, a fehéredésig párolta rajta a marhahúst. Megborsozta és felöntötte vízzel. Hamarosan hozzáadta a fejtett babot. Amikor már minden megpuhult, a levesbe tett még némi zellert, répát és petrezselymet. Fél órával később az edényt levette a tűzről és vacsorázni hívta a családot. Betti mindezt a távolból nézte végig.
-Megnézem magamnak, honnan jött ez a finom illat -gondolta a cicalány. A tűzhöz egészen közel merészkedett és felkiáltott:

-Ez nagyon forró!

Ugri figyelmeztette:

-Mondtam neked, hogy a tűz nem a macskák barátja! Máskor hallgass rám!

-Most már késő! Megperzseltem a farkamat -nyávogott Bettike fájdalmában. Ezt Apa is észrevette, ezért bekente a sérült testrészt hűsítő krémmel. Szerencsére nem lett nagyobb baj, és a cica másnapra meggyógyult.