Eszter jó előre szerette volna elkészíteni a kislánya új sálját télre. A méteráruboltban vett egy gombolyag piros fonalat, amit otthon letett az asztalra.

Azt tervezte, hogy este, hogy amikor Lelle már alszik, elkezd kötni. Igen ám, de a macskák szeretik a gurítható játékokat, ezért Betti, amint észrevette a fonalat, felugrott az asztalra.

Belekapott egy nagyot a fonalba, ami azonnal legurult a padlóra. Betti rögtön utánaugrott. Hosszasan játszott vele a konyhában, majd kigurította a kertbe. A gombolyag egy idő után szétcincálódott, a kiscica pedig egyre jobban belejött a játékba. Vidáman görgette és tépkedte a karmával, egészen addig, míg rá nem tekeredett a lábára. Mivel nem tudott kiszabadulni, kétségbe esetten nyávogni kezdett.

Eszter meghallotta és kiszaladt a kertbe.
- Mi történt, Betti? - kérdezte kedvesen, de a következő pillanatban meglátta, mi a baj.
- Most miből fogok sálat kötni Lellének? - kérdezte indulatosan, de igazából nem tudott haragudni a család kedvencére. Gyorsan kiszabadította a fogságba esett cicagyereket, majd megnézte, menthető-e még a fonál.

Kiderült, hogy ebből a gombolyagból már semmit sem lehet készíteni.
- Máskor ne hagyd a gombolyagot olyan helyen, ahol a macskák elérik – figyelmeztette a feleségét Lelle apukája, és megígérte, hogy másnap vesz egy új fonalat Eszternek.

A következő részből megtudhatjátok, hogyan nevelt Lelle igazi artistacicát Bettiből!