Anya petrezselymet ültetett az ablakba, de Betti nem tudta, mi az. Lássuk, hogyan fogadta a macskagyerek, hogy hogy egy cserép elfoglalta a helyét!

Anya virágföldet tett egy cserépbe, majd szórt bele néhány magot. Lelle megkérdezte, miért.
-Kislányom! Elkezdődött az ősz, mindjárt itt a tél. A kertben már nem szedhetünk friss petrezselymet, pedig az finom a levesbe! Most elültettem, és néhány hét múlva kibújik. Beviszem a nappaliba, ahol kellemes meleg lesz és kiteszem az ablakba a fényre – magyarázta anya. Lelle érdeklődve követte Anyát.
-Itt biztosan jól érzi majd magát! -állapította meg a kislány, és leült a szőnyegre játszani. Igen ám, de abban a pillanatban megjelent a szobában Betti cica, és mint tudjuk, a macskák kíváncsi állatok. Félénken felugrott az ablakpárkányra, és először tisztes távolból vette szemügyre a cserepet. Gyanakodóan elkezdett szaglászni, de semmi különöset nem tapasztalt.

- Nem ér! Már amúgy is alig fértem el a párkányom, mert tele volt növénnyel. Az emberek furcsa lények! Még az én gazdáim is – gondolta a macskalány, és néhány lépéssel közelebb ment a petrezselyemhez.

-Ez csak üres föld – állapította meg, de aztán észrevette, hogy az alátét tele van vízzel. Anya ugyanis jó alaposan meglocsolta a miniültetvényt, nehogy kiszáradjon.
-Úgyis szomjas vagyok! - lelkesedett fel Bettike, és az utolsó cseppig fellefetyelte a folyadékot.
-Betti, ne! - szólt rá Anya határozottan, de kedvesen, mire Lelle felpattant és hozott a konyhából egy pohár vizet.

-Ne bántsd, Anya! Csak inni szeretett volna – vette védelmébe a kedvencét, és gyorsan pótolta a hiányzó nedűt.