Az anyamacska nagy gonddal táplálta kölykeit, akik szépen fejlődtek. Amikor már kellőképpen megerősödtek és elmúltak három hónaposak, a házigazdák úgy határoztak, hogy ideje szerető családokat keresni a még megmaradt két kis jövevénynek.

Az egyik cicát egy messzi lakó néni, a másikat a gazdasszony húga vette magához, mert már egyébként is vágyott egy négylábú barátra.

- Azt kérem, a fehér folttal – mutatott az egyikre, és már kis is találta a nevét.

- Mucikának fogom hívni, - mondta lelkesen. Lelle elszomorodott, mert Betti után Mucika tetszett neki a legjobban. Szerette volna mindkettőt megtartani, de szülei nem engedték. Piroska megígérte, hogy gyakran elhozza Mucikát látogatóba.

- Így is marad két macskánk! Ne feledd, hogy Ugri is velünk van – vigasztalta Lellét az anyukája, Eszter, aki évekkel korábban egy barátnője kedvencét fogadta be. Az is szép történet volt: a család kutyái rettegésben tartották, ezért kénytelenek voltak neki megfelelő otthont keresni.

Ugri hamar megszokta új gazdáit, de igazán csak Eszterhez került közel.

Az öreg macska mostanában hetek óta nem szívesen merészkedett ki a házból, mert akárhányszor meglátta az anyamacska, a kölykei védelmében gyorsan elzavarta vagy felkergette a háztetőre.
Mivel Betti már elég erős volt, az anyja úgy döntött, hogy továbbáll. Lelle két nap múlva kezdte hiányolni, mire Eszter elmagyarázta neki: az állatvilágban ez így természetes.

- Csak nálunk, embereknél szokás, hogy a szülők és a gyerekek az életük végéig kitartanak egymás mellett. Betti anyukája hamarosan új párt talál magával, akivel újabb kölyköknek adnak életet – mesélte.
- Még szerencse, hogy mi emberek vagyunk, mert szomorú lennék nélküled és Apa nélkül – jelentette ki Lelle, majd Bettihez sietett, hogy megölelje.
- Cuki cica! Mostantól én leszek az anyukád, és soha nem hagylak el!


A következő részben Betti megismerkedik a mosógéppel.