Anya ma drága sonkát vásárolt, mert a család pizzát szeretett volna vacsorázni. Úgy gondolta, annyi mindent tesznek még a tésztára, hogy bőven elég lesz egyetlen szelet is, ha vékony csíkokra vágják.

Amikor hazaért, már nagyon éhes volt, ezért megkérdezte:

-Apa, bedagasztottad már a pizzát?
-Igen, a radiátoron kelesztem. Már nyújthatjuk, a sütőt is előmelegítettem – mondta a fotelben ülve, miközben az ölében heverő Betti cicát kényeztette.

Felállt, Anyával együtt kezet mosott, majd jó vékonyra kinyújtották a pizzatésztát. Egy kevés olajjal megkent tepsire helyezték, megkenték házi pizzakrémmel, kukoricát és gombát tettek rá. Apának a nappaliban csörögni kezdett a telefonja, Anyát pedig Lelle hívta oda magához, mert elakadt a matekleckében. Bettike azonnal kihasználta az alkalmat

- Ott van a pulton az a finom sonka! Nekem jár, nem vitás – gondolta, és felugrott a konyhabútorra. Lassan közelített az étel felé, miközben élvezettel szimatolta a feléje áramló illatot.
-Nagyon csábító – gondolkodott tovább, majd rávetette magát a húsra. Először csak szagolgatta, aztán megnyalta és bele is harapott. Amire Apa visszaért, Betti már javában falatozott.

-Anya! Betti megette a sonkát, amit a pizzára szántunk – kiabálta, és egy kicsit a cica fenekére csapott.
-Nem szabad a konyhapultra ugrani – magyarázta Bettinek.
-Ő azt nagyon jól tudja – mondta Anya. -Minden macska ilyen. Nem szabad a sonkát elől hagyni, ha a cicák bent vannak a házban.
-Akkor ezt a sonkát most dobhatjuk ki -állapította meg Apa, de Anya rászólt:
-Ki ne dobd már, ha már megvettem! Így alakult, de ez a mi hibánk.Adjuk oda a cicáknak, majd legközelebb nekik is veszek külön.

Apának eszébe jutott, hogy korábban betett egy adag tarját a mélyhűtőbe. Megenyhülten kiolvasztotta, és olyan finom vacsorát készített, hogy Lelle megkérte, másnapra is süssön neki egy pizzát tízórainak.