Betti úgy érezte, hogy már eleget látott a kerítésen belüli világból, ezért úgy döntött, hogy kimerészkedik az utcára.

A kapu alatt kényelmesen át tudott bújni, ezért semmi akadálya nem volt a felfedezőkalandnak.
- Na, most, hogy kint vagyok, ki kell találnom, merre menjek először – gondolkodott, majd végül jobbra fordult, mert arra meglátott egy szép nagy füves területet. Azt remélte, hogy ott sok cicával találkozik. Igen ám, de útközben három nagyobb macska megállította.

- Ne tovább, te vakarcs! - förmedt rá a csíkos fejű vezér, Csoki.
- Miért ne sétálhatnék? - kérdezte Bettike.
- Azért, mert mi vagyunk a Macskamaffia!
- Mi az a Macskamaffia? – érdeklődött Betti.
- A környéken minden macska engedelmeskedik nekünk – felelte Herceg, a vörös kandúr.
- Úgy, bizony! – erősítette meg az elhangzottakat Bors, a koromfekete cicalány.
- Én biztos nem foglak benneteket szolgálni – jelentette ki Betti önérzetesen.
- Bizony, hogy fogsz! - erősködött Csoki. - Holnap, miután felkelt a nap, elhozod nekünk a kolbászodat, különben véged – mordult Bettikére Csoki, és jobb mellső lábával a megszeppent cicába kapott.
- Most mehetsz, de holnap reggel legyen úgy, ahogy megparancsoltuk – követelte Csoki, majd cinkosaival sarkon fordult.

A jelenetet távolból figyelte Minci, az öreg macskanéni. Miután a Macskamaffia elment, odaszaladt Bettihez.
- Jobb, ha vigyázol velük! – intette óvatosságra. - Nagyon veszélyes társaság! Igazi bajkeverők, akik bántják a gyengébbeket!
- És senki nem mer velük szembeszállni? - kérdezte csodálkozva Betti.
- Aki megpróbálja, megverik – magyarázta Minci, majd hazament a délutáni pihenőjére, és Bettinek is ugyanezt javasolta.

Holnap folytatjuk!