Bettit hamar megszerette a család. A virgonc cicakölyök pedig élvezte a simogatást. Amikor csak tehette, beleült valaki ölébe.

Most éppen Lellét választotta, aki alaposan szemügyre vette kedvencét. Rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben.

- Anya, Apa! Betti füle belül fekete! - mondta.
- Jól van, kihívjuk az állatorvost. Már egyébként is időszerű – nyugtatták meg a szülei. Ákos doktor másnap délelőtt becsengetett. Miután beengedték, rögtön meglátta a teraszon heverésző állatot.
- Nagyon aranyos cica. Most ki kell töltenünk az egészségi könyvét. Ki a gazdája?
- Én vagyok! Én vagyok! Légy szíves, Apa! Anya!
- Jól van, Lelle, írjuk be a te nevedet is – engedte meg az édesapja. Néhány perc alatt minden fontos adatot felírtak az adatlapra, majd az orvos megkezdte a vizsgálatot.
- Úgy tűnik, Betti még nagyon mozgékony. Nem baj, egy kis szurival elbódítjuk – magyarázta Ákos doktor.
- De ugye nem fáj neki? - kiáltott fel Lelle.

- Ne aggódj! Észre sem veszi – nyugtatta meg az orvos. A injekció egy perc alatt megnyugtatta a kismacskát, így Ákos doktor könnyedén átnézhette a bundáját egy nagyon sűrű fogú fésűvel.
- Betti bizony bolhás. Ez gyakori a kiscicáknál. Semmi baj, Lefújom bolhairtóval. Kicsit tocsogni fog tőle a bundája – ismertette a doktor, de a kezelés előtt még a macska fülét is megnézte.

- Ajjaj! A fülkagylóba atkák másztak be, és megakadtak fülzsírban. Kitisztítjuk egy alkoholos vattával, majd bekenem egy krémmel. Két hétig kell használni ezt a fülcseppet – nyújtott át az orvos Lellének egy gyógyszeres üvegcsét.

A félórás látogatás után Ákos doktor elköszönt, de a bódító hatása még nem ment ki a cicából. Bettike másnap reggelig lelassult, de a betegsége miatt ezúttal egész nap a házban maradhatott. Lelle játékból feltette az egyik ablakpárkányra.

A következő részben Betti megtudja, hogy nem minden ember jóságos.