Betti ma bemerészkedett a házba. Kíváncsi volt, milyen az élet odabenn, de eddig csak benézni tudott, ugyanis a lábai még nem voltak elég erősek ahhoz, hogy legyőzzék az akadályt jelentő három lépcsőfokot.

Először az előszobába jutott, ahol máris Ugri fogadta.

- El innen! – mordult rá, de Betti rá se hederített. Bátran szaladt tovább, a konyhába, majd onnan a fürdőszobába. No, ott egy érdekes berendezést talált: a nyitott ajtajú mosógépet. Ilyet nyilván nem látott még soha. Kíváncsiságát rögtön szerette volna kielégíteni, ezért beugrott a gép dobjába. Ott elterült, de mivel percekig nem történt semmi, inkább tovább folytatta a terepfelmérést.

A szomszédos helyiségben, a spájzban azonnal meglelte Ugri ételét. Persze nem tudott ellenállni, és megkóstolta a lazacos labdacsokat. Mire Ugri visszaért, már csak egy kevés szaft maradt.

- Tűnés innen! – nyávogta indulatosan a megkárosított idősebb macska, majd jobb mellső lábával Bettibe kapott. Szegény kiscica ijedten szaladt vissza a konyhába, ahol megütötte a fülét az időközben beindított mosógép hangja. No, ilyen csudát se hallott még! Visszaszaladt hát a fürdőbe, hogy alaposan szemügyre vegye a zaj forrását.
A gyorsan forgó gép pedig annyira lenyűgözte, hogy percekig nézegette.

A következő részből megtudhatjátok, mitől lett fekete Bettike fülkagylója.