Betti és három testvére még nem nyitotta ki a szemét. Az anyamacska ennek megfelelően lelkiismeretesen gondoskodott kölykeiről: naponta többször is megszoptatta őket, azaz saját testéből táplálta kicsinyeit.

A négy cicatestvér persze mindig megtalálta az anyaállat emlőjét, és szorgalmasan lefetyelte az életet adó anyatejet. A házigazdák 6 éves leánya, Lelle, megkérte a szüleit, hogy rendezzenek be a cicák számára egy menedéket adó vackot. Egy régi éjjeliszekrényt kineveztek macskaháznak, és elhelyeztek benne egy összehajtott plédet. Az anyamacska így kényelmesen lefekhetett, a kölykei pedig biztonságban érezhették magukat. Nem jelentett rájuk veszélyt egyetlen ragadozó madár, esetleg nyest sem. Lelle, hogy kedvére gyönyörködhessen a macskacsaládban, a sufniból kihozott egy sámlit, és letette azt az ideiglenes macskalak elé.

Lelle, a cicafelügyelő

A táplálkozó cicák órákon át le tudták kötni a kislány figyelmét, és persze Lelle nem mulasztotta el szüleit is tájékoztatni a történésekről.
- Apa, Anya! Olyan édesek! - lelkendezett a kislány, és a meghatódottságtól néhány csepp könny is kicsordult a szeméből. Aztán látta, hogy egyik kiscicát a többiek félrelökik az emlőktől.
- Ez nem igazság! Hagyjátok őt is enni - szólt a cicatestvérekre, de ők nem értettek emberi nyelven, ezért nem is hallgattak Lellére. A kiközösített cicakölyök egyre gyöngébben próbálkozott anyjához férkőzni, és amikor már mászni sem bírt, Lelle kivette a szekrényből és az édesanyja tenyerébe fektette.
- Édes kicsi szívem - szólt Eszter a kismacskához, majd elővett a gyógyszeres fiókból egy injekciós fecskendőt, és a még régről megmaradt babatápszerből kevert oldattal próbálta megetetni a nyöszörgő csöppséget.

Természetes kiválasztódás

Hiába, a kisállat semmit sem bírt lenyelni.
- Lelle! Az állatvilágban az a természetes, hogy az életképtelen kölyköket az anyaállatok hagyják elpusztulni, hogy az erősebb testvéreinek több táplálék jusson - magyarázta szomorúan. Lelle kifakadt:
- Ez nem igazság!
- Kislányom! Hidd el, hogy a természet úgy tökéletes, ahogy van - mondta Eszter és magához ölelte a siránkozó lányát.
A kiscica másnap reggelig bírta, majd feladta a szervezete az életért való küzdelmet. A család a kertjében eltemette az apró macskatestet, és egy nagy kővel megjelölte a sírhelyet.