Apa este a fotelben felejtette a nadrágját. Ma csak kora délután kellett elmennie otthonról, és indulásig meg is felejtkezett róla. Ebéd után lezuhanyzott, majd keresni kezdte a farmert.

-Anya! Nem láttad a gatyámat? -kérdezte.
-Ha mindig a gardróbba tennéd, most is megtalálnád.
-Igazad van, de most muszáj előkeríteni – szólt Apa, majd a ház Lelle huncut kacajától lett hangos.
-Minek örülsz, kislányom? -kérdezte Apa rosszat sejtve.
-Betti a nadrágodon fekszik a nappaliban.

Apa odasietett.
-Betti! Azonnal szállj le a nadrágomról – mondta, de a macskák makacs állatok, ezért Betti csak ásított egy nagyot és megfordult. Apa ezért a cicát felemelte és leültette a padlóra.
-Betti! Mit tettél! Most tiszta szőr lett a farmerem.
-Csak magadat hibáztathatod – szólt közbe Anya és hozott egy ruhakefét.
- Vedd föl, majd lepucolom – mondta Apának. Úgy is tettek.

Betti eközben a kemény padlóról visszaugrott a fotelba.
- Itt a jó! A puha ülőkémen – gondolta a cicalány és lustán elterült.

Apa nadrágja végre újra tiszta lett.
- Mindjárt indul a vonatod. Siess! - figyelmeztette Anya. Apa már húzta is a cipőjét, de közben észrevette, hogy Ugri ráült Anya radiátoron száradó nadrágjára. Ezt Apa szóvá is tette:
- Te figyelmeztetsz engem, hogy gondoljam meg, hova teszem a ruhámat, miközben te is odaadod a tiédet a macskáknak?
- Jól van na. A saját nadrágomat is le tudom pucolni – válaszolta, és megsimogatta a fekete állatot.